Magyar Péter vitára hívta ki Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet. Mondván, a „magyar emberek megérdemlik, hogy tisztán lássanak, és úgy tudjanak dönteni a június 9-i választáson, hogy ismerik a három oldal vízióját Magyarország és a magyar emberek jövője kapcsán”. Hogy, hogy nem, de ennek a meghívásnak az eredményeképpen kialakulni látszik egy EP-listavezetői vita. Azzal indult mindez, hogy a Demokratikus Koalíció elnöke lepasszolta a lehetőséget a feleségének, aki történetesen a párt EP-listavezetője. Indoka az volt, hogy Európai Parlamenti választások jönnek, ilyenkor nekik kell ütköztetni az érveiket. Hogy több ellenzéki párt ebbe azonnal belement, az teljesen érthető. Rájöttek, hogy azt a tornádót, amit a kegyelmi botrány és annak nyomán Magyar színre lépése okozott, azt valamilyen módon be kell fogniuk a vitorlájukba. Alighanem ennek köszönhető a disputa feltételeinek kapcsán tanúsított nagyvonalúságuk is, ami annyira meglepő, mintha az előválasztásokat megelőző, a lebonyolítási körülmények kapcsán végigjátszott szerencsétlenkedéseket nem is ezek a társaságok hozták volna össze.
Ami viszont ennél is meglepőbb, hogy a Fidesz EP-listavezetője és Alekosza, Deutsch Tamás is elfogadta a kihívást. Jelzésértékű megnyilvánulás ez, hiszen szakít azzal a stratégiával, amit a hatalom tökélyre csiszolt: közvetlenül kommunikál a támogatóival, ellenőrzött témákat tesz napirendre, biztonságos környezetben, ahol nem provokálhat a kérdéseivel senki sem. Zsákfalvak polgármestereitől kezdve országgyűlési képviselőkön át a miniszterelnökig csinálta ezt közel másfél évtizedig a kormánypártok környékén szinte mindenki, és erre pont most, mikor mélyütést kap a rendszer, akkor vált harcmodort az egyik kirakatemberük. Deutschnak az intézményesült ellenzékhez csatlakozó lépését persze értékelhetjük úgy is, hogy a modus vivendi megőrzése érdekében összezár az ancien régime, hogy szépen lehúzza a víziókból a politikai mocsárba a rendszer felforgatásának vágyával fellépő Magyart. Aki ugyan nem mondta ki egyértelműen, hogy elzárkózik az EP-listavezetői vitától, de inkább tűnik nemlegesnek az erre adott válasza.
Mégis jó lenne, ha vitázna a június 9-i választás kampányában, két okból is. Az egyik, hogy a katasztrofális állapotban lévő magyar demokráciának egyszerűen égető szüksége van olyan intézményekre, keretekre, amiket egy ilyen vita jelentene, még akkor is, ha az adott politikai szereplők pillanatnyi érdeke nem ezt diktálja. A másik ok pedig pont az esetleg összejövő szópárbajnak a hosszú-távú hatása: elképesztő kínos lenne ezek után, ha Orbán Viktor 2026-ban nem állna ki miniszterelnöki vitára az országgyűlési választás kampányában. Ugyanúgy történelmi lenne, ha húsz év után (!) végre újra síkra szállna kihívóival szemben a miniszterelnök, mintha oda is Deutsch Tamást küldené maga helyett.
Iratkozzon fel reggeli hírlevelünkre, melyben az elmúlt 24 óra és az előttünk álló nap legfontosabb híreit gyűjtjük csokorba, ráadásképp elolvashatja napindító közéleti jegyzetünket, a koffeint. Pár perc az egész, és tájékozottan, felvértezve kezdheti napját!
