Elsőre szokatlannak tűnhet az állítás, hogy manapság többségben vannak azok, akik nem hisznek a szabad akarat létezésében. Hát még, hogy egyenesen megütközve tekintenek arra a filozófusra, aki ennek valódisága mellett érvel. Bernáth László mégis ezt írja könyvében, melyben amellett érvel: mégis csak racionálisabb hinnünk a szabad akarat meglétében, mint az ellenkezőjében. Nem azt mondja, hogy szabad akarat márpedig van, nem is tartaná ezt a filozófia művelésével összeegyeztethetőnek. Ahogy nem tartja az ellenkezőjét sem annak.
Bernáth megállapítása szerint ugyanakkor a szabad akarat tagadói általában a filozófiát is halottnak tartják, és helyette a tudományba helyezik minden hitüket. Legalábbis abba, amit tudományként gondolnak el. Bernáth ezért is könyvét részben annak szenteli, hogy a kognitív tudomány gyakran hivatkozott kísérleteinek bizonyító erejét vonja kétségbe. A visszatérő megállapítása ezeknek a kísérleteknek, hogy tudatos döntéseinket megelőzik nem-tudatos agyi folyamatok, melyeket környezetünk, körülményeink és a múltban átéltek is alakítják. Azt gondoljuk, szabad akaratunkból választunk, mert jól esik ezt gondolni, de valójában az át nem látható agyi folyamatok mindent előre eldöntenek. Fatalista gondolat, melyet érdekes módon legalább annyira szeretünk dédelgetni. Ha innen nézzük, a szabad akarat hívei és tagadói is előszeretettel vádolják azzal a másikat, hogy a kényelmes megoldást választják. Hiszen életünk nehézségeit is jobban el tudjuk fogadni, ha arra jutunk, hogy sajnos nem is történhetett volna másként. Csakhogy Bernáth rámutat arra is: ha valóban úgy véljük, hogy nem állnak előttünk különböző alternatívák, úgy a jog előtti felelősségre vonás sem működne. Ha azt mondjuk, hogy nem szabad akaratunkból követtük el a bűnt, csak a befolyásunkon kívül álló tényezők szerencsétlen összjátékából, úgy miért is kellene elítélni bennünket? A szabad akarattal leszámolók sem merészkednek persze eddig, hiszen az könnyedén a társadalmak összeomlásával járna.
Bernáth olvasmányos, laikusok számára is jól érthető könyvében rámutat arra, hogy ha nyilván befolyásol is minket rengeteg nem-tudatos folyamat, ettől még az adott pillanatban jogosan érezzük, hogy dönthetünk többféleképp. Végül persze mindig egyféleképp fogunk, és csak képzeletben, így könyvekben és filmekben próbálhatjuk ki, mivel is járna adott pillanatban hol így, hol úgy határozni. Bernáth imponáló meggyőződéssel érvel amellett, hogy a filozófia műveléséről nem mondhatunk le, valamint hogy paradox módon azok is filozofikus eszközökhöz folyamodnak, akik azt gondolják, csak a kognitív kísérletek száraz eredményeit nézik. Mondjuk akkor, amikor átugranak néhány lépést, és a szabad akarat nemlétét azzal látják bizonyítottnak: a szabad akaratról alkotott hétköznapi elképzelésünk nem helytálló.
Bernáth végigveszi, mennyi különböző felfogás létezhet a szabad akaratról, amelyek közül ha az egyik túlzónak is tűnik, az még nem cáfolja a másikat. Csak mert elvetjük, hogy mindentől függetlenül hoznánk az adott pillanat döntéseit, attól még nem szükséges le is mondani ágenciánkról. Sőt: ha valóban mindentől függetlenül választanánk, azt a puszta véletlen kategóriájába is kellene sorolnunk. Ha valóban semmiféle nem-tudatos agyi folyamat nem játszana közre, az a személyiségünktől, életünktől való elszakadást is kellene jelentse. Akkor pedig ki hozná a szabad döntést? Érdemes Bernáth László könyvével haladva végigvennie ezeket az érveket filozófusnak, tudósnak, kőművesnek és bolti eladónak egyaránt.
Bernáth László: Létezik-e szabad akarat? Kalligram, 2023, 3990 Ft.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/2. számában jelent meg január 12-én.
