Beütötte a keresőbe a nevét, és meglepte Fekete Vincét, hogy rengeteg Szilágyi Istvánt talált, épp csak a Kossuth-díjas íróról alig volt köztük szó. Arról, aki előszeretettel váratta meg olvasóit, hogy aztán valami korszakos remekművel álljon elő. Tény, hogy korábban inkább kerülte a nyilvánosságot, így a kérdezőt magát is meglepte, 2008 és 2015 között mennyire kinyílt, sorra jelent meg a könyvbemutatókon, más eseményeken. Ajándék lehetett ez az időszak Szilágyi kedvelői számára, az író a legutóbbi években már ismét visszavonult, ez a nyolcvan feletti kor miatt persze nem meglepő. Addig viszont többször is leült Fekete Vincével beszélgetni, ebből született most az MMA Kiadónál megjelent kötet.
A gyerekkortól indulnak, ahogy az minden valamirevaló életútinterjúnál megszokott, innen jutnak el egészen a legutóbbi időkig. Az utóbbi években a kiadó kifejezetten szorgalmasan hozza ki a régi és új Szilágyi-munkákat, a kolozsvári író kedvelőinek nem kell azt érezniük, mint a korábban egy-egy új regényre másfél évtizedeket várakozóknak. Izgalmas dolgokat is mond arról, hogyan tekintett ezekre a szünetekre, és utólag min változtatna, ha tudna. Logikus, hogy az első, egyben legnagyobb siker, a Kő hull apadó kútba című regény egyben meg is nehezítette a szerző dolgát. Amit ő így magyaráz: „Folytatni sem lehet. Erre rá is fáztam. És ezt az akkor kilencvenéves, már ágyban fekvő Baránszky-Jób László tökéletesen látta. Azt mondta: nagy problémája lesz ennek a fiúnak, aki ezt írta, mert ebből egy van, olyan kizárólagosak az eszközei, hogy mindent fel kell majd újítania.” Érdekes az is, hogy utóbb a Kő hull...-t is túlcsiszoltnak érezte, finomított a szövegen valamelyest. Olvasóként persze mégis csak örülhetünk az egykori maximalizmusnak, hiszen a Szendy Ilka bűnbe esését elmesélő kötet ott van az elmúlt száz év legfontosabb magyar regényei között. Az írót meglepte egyébként, mennyire szerették a női olvasók a kötetet, inkább számított volna bírálatokra részükről. Mint kiderült, igenis díjazták, hogy olyannak mutatta be női hősét, amilyennek nem szokás: döntésképesnek, aki egyszeriben saját és mások élete felől is határoz.
Az Agancsbozóttal szemben is akadt aztán kritikája: „csak azért, mert engem a vasmegmunkálásnak bizonyos dolgai mindig is érdekeltek, hogy ez miért tartozik az olvasóra, tudod, ezt mára jobban megfontolnám.” Monumentális regény született, amely talán ma nincs is annyira benne a köztudatban, mint a Kő hull… vagy a Hollóidő. Pedig abszolút érdemes elolvasni, még ha hasonló hosszúságban valóban nincs könnyű dolgunk vele. A Hollóidőnél kezdett aztán aggódni, hogy túlságosan szabadon bánt az idejével, és ez lehet esetleg az utolsó regénye. Félt, hogy tervbe vett kötete megjelenik-e még életében, „te lehet, hogy meg fogod érni, én nem biztos”, mondja Fekete Vincének. Szerencsére ez nem így történt, két éve már a Messze túl a láthatáron-t is olvashatjuk.
És vissza a legelejére: fontos az is mind, amit gyerekkoráról és Erdélyről, Zilahról mesél. Arról, milyen volt apa nélkül felnőni, és hogy generációja tagjai hogyan viselték általában a hadiárvaságot. Arról, milyen arányban voltak a környékükön magyarok, milyenben románok. Náluk magyar szempontból jobb volt a helyzet, mint jeles költőnknél: „Gondoltad volna-e, hogy Ady születésekor Érmindszenten román többségű a falu? Kicsi, százötven-kétszáz lelkes falu, és román többségű 1877-ben. Írja is valahol, hogy akkor szekérre ültünk, és elmentünk a belső Szilágyba jó magyar szót hallani.” Zilah múltjáról szintén izgalmas történetei vannak. Amit például a XVI. században felekezeti váltásra kényszerítettek túlbuzgóságáról ír, mindig aktuális marad: „a város közepe és egyik része protestáns lett, és a Csetnek-hídon a város felső felét ököllel próbálták a kálvini hitre áttéríteni. És át is térítették őket. Egyetlen család maradt akkor a pápa hitén, az átszaladt a Meszesen, elmenekült. Úgyhogy a város felső fele is megadta magát, és persze, a dolgok logikája szerint ezek lettek később a legelszántabb reformátorok, ez az ököllel legyőzött népség.”
Fekete Vince pontosan, lényeglátóan kérdez, így mind az erdélyi irodalom egykori mozgásairól, mind a történelem menetéről és Szilágyi regényeiről fontos részleteket megtudhatunk ebből a fotókkal bőségesen megtűzdelt kötetből.
Fekete Vince: Szilágyi István (képes beszélgetőkönyv), MMA Kiadó, 2022, 4600 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/46. számában jelent, meg november 11-én.
