Noha az atomkatasztrófák kapcsán leginkább a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadásra, illetve a csernobili és fukusimai atombalesetre gondolunk, 1945 óta valójában több száz atombalesetet dokumentáltak, civil és katonai jelentőségűeket egyaránt. Ezek közül sok legalább akkora volt, mint bármelyik Hirosima típusú bomba. És bár a második világháború befejezése óta egyszer sem került sor újabb nukleáris támadásra, az atomfegyverek arzenálja megsokszorozódott, ami továbbra is óriási fenyegetést jelent. De hasonló veszély rejlik a polgári célú nukleáris létesítmények óriási számában is, amit sajnos többszörösen is igazolt már a történelem.
Ezeket az atomkatasztrófákat gyűjtötte egy kötetbe John Hughes-Wilson ezredes, hogy történeti megközelítésből figyelmeztessen korunk egyik legnagyobb biztonsági kihívására. A katasztrófák bemutatásával a szerző célja az, hogy rámutasson azokra a gyenge pontokra, amelyek miatt könnyebben bekövetkezhet egy nukleáris tragédia, mint gondolnánk. A könyvből így kiderül, hogy számos bizonyíték létezik már arra, hogy milyen hiányos az atomfegyverek biztonsági ellenőrzése. Emellett kevesen számolnak azzal, hogy mi is történne, ha az atomfegyverek iszlám fanatikusok vagy hasonló, szélsőséges gondolkodású terrorszervezetek kezébe kerülne. Csak egy forgatókönyv: ha az al-Káida vagy az Iszlám Állam egyszer megkaparintana egy pakisztáni atomfegyvert, akár egy 40 kilotonna hatóerejű robbantást is végre tudnának hajtani. Mit jelent ez? Ha egy ilyen eszközt becsempésznének egy hajó fedélzetére, akár London vagy New York kikötőjébe, azonnal megsemmisíthetnék a brit vagy az amerikai fővárost. Egy pusztító atombaleset veszélye azonban még ennél is nagyobb, hiszen az atomerőműveket is csak emberek ellenőrzik és kezelik, hibázni pedig mindannyian hajlamosak vagyunk. A szerző a könyvében rámutat, hogy a technológiai fejlesztések ellenére a balesetek még mindig túlságosan gyakoriak a nukleáris létesítményekben: az atomerőművekben bekövetkező robbanások halált és pusztulást hoznak, megmérgezik a táplálékláncot, a vízellátást, rákot okoznak, torzszülötteket eredményeznek, emellett olyan radioaktív hulladékot termelnek, amely akár 30 ezer évig is veszélyes sugárzást bocsát ki magából. És akkor ott van a dúsított és dúsítatlan nukleáris hulladék kezelésének problémaköre is – az atomhulladék mennyiségét jelenleg globálisan már 400 ezer tonnára tehetjük.
Mire figyelmeztetnek ezek a nyomasztó történtek, balesetek és téves számítások? Mindenekelőtt arra, hogy az atomenergiával együtt a nukleáris biztonsági problémák is itt maradnak velünk, és mindig is velünk maradnak majd állandó veszélyforrásként. A szerző úgy látja, hogy az újabb pusztító katasztrófa nagyobb valószínűséggel fog baleset vagy véletlen folytán bekövetkezni, mint előre megtervezett akcióként, ezért már most meg kell mindent tennünk annak érdekében, hogy komolyabb ellenőrzés alá vonjuk ezeket az eszközöket.
John Hughes-Wilson: A katasztrófa küszöbén. Ford.: Németh Anikó Annamária. Corvina, 2023. 6490 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/22. számában jelent meg június 2-án.
