Homlokráncolás volt a válasz, amikor mutattam egy barátomnak, milyen könyvet olvasok. Kováts Eszter kötetének a címe valóban megtéveszthet. Lehetne akár az Alapjogokért Központ kiadványáról is szó. Nem mintha akkor ne születhetett volna adott esetben jól megírt, kellően alapos kötet. Csak épp a politikai szándék volna egyértelmű. Kováts Eszternél ilyenről nincs szó, tudományos alapossággal elemzi mindazt, amire genderként szokás hivatkozni. Mint a bevezetőben is írja: vádként, ellenségképző diskurzusként és létező gyakorlatként egyaránt érdekes számára. A német és magyar helyzetet veti össze, bár tisztában van vele maga is, hogy egyik országban egy ellenzéki párt (AfD), a másikban a kormánypárt vonzáskörzete szeret genderőrületet kiáltani. (A kifejezés is Kövér László egy 2015-ös nyilatkozatából való.)
Kováts Eszter tíz évig a német SPD-hez közeli Friedrich-Ebert-Stiftung (FES) munkatársa volt, őt is leginkább a baloldalra szokás sorolni. Ez viszont nem nyomja rá a bélyegét impozáns elemzői teljesítményére. Rendkívüli anyagot tekint át mind a szakirodalmat, mind az elemzett forrásokat illetően. Akad itt minden Békés Márton cikkétől Nacsa Lőrinc felszólalásáig, míg a tudományos szövegek között sokat hivatkozik Judith Butlerre, Cas Mudde-ra vagy a példaként emlegetett Chantal Mouffe-ra. A szerző, szemben a normatív megközelítést alkalmazó kutatókkal, nem tekint mindenféle genderügy kritikájára szélsőséges, leküzdendő jelenségként. Világosan eltekinti, mikor van szó a demokratikus kereteken belül mozgó kritikáról, és mikor célja a megszólalónak a másik visszaszorítása, megsemmisítése. Hiszen teljesen másként értékelhetjük a szólásszabadság korlátozására igényt tartó ideológia kritikáját, és másként egyetemi szakok beszüntetését, közpénzből finanszírozott kormányzati kampányokat.
Kováts kötetéből egyértelműen kiderül, mennyire nem homogén jelenség a gender, fogalmazódjon meg épp vádként, vagy legyen szó konkrét gyakorlatról. Nem ugyanazért küzdöttek a kilencvenes évek progresszívjei, és nem ugyanaz ellen lázadnak ma ellenzéki és kormánypárti jobboldali populisták. Ráadásul a feminista/jogkiterjesztő tábort is megosztják egyes jelenségek. Tapasztalhatta ezt épp a szerző is, akit szintén besorolnak egy adott irányzatba, nemrég pedig Gulyás Mártonon kérte számon egy nézője, miért ad teret neki a Partizánban. Transzellenesség került szóba, ilyen élesen viszont erről biztosan nem beszélhetünk, különösen nem jelen tudományos munka esetében.
Ettől még persze nyilvánvaló, hogy Kováts Eszter kritikai nézőpontot érvényesít a mindenféle transzaktivista jelenségekkel kapcsolatban is. Külön kezeli a korábbi, inkább a melegek jogaival kapcsolatos küzdelmeket, és külön azokat, amelyek a nem szabad megválaszthatóságáról szólnak. Valóban nagyon különböző leágazásai vannak az identitáspolitikának, és eltérőképp is szólnának bele a mindennapjainkba. Ki és mit tekint fenyegető jelenségnek, és mennyi változás történt ezen a téren az elmúlt tíz évben? Széles látókörrel, alaposan elemzi a magyar és német fejleményeket ez a hiánypótló kötet. Aki a témában szeretne jobban elmélyedni, nyugodtan kezdheti Kováts Eszter könyvével.
Kováts Eszter: Genderőrületek Németországban és Magyarországon, Napvilág Kiadó, 2022, 3900 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/14. számában jelent meg, áprii 6-án.
