Valahol szörnyű, ha az ember egy ősi migrációk genetikai bizonyítékairól szóló könyv készhezvételekor rögtön arra gondol, vajon kellett-e bátorság ennek kiadásához. Mint jól tudjuk, a migráció jelenleg a melegek mellett az aktuális gonosz a kormány által irányított propagandában (bár erősen jön föl a háborús áldozat ukránok elleni uszítás), és ebbe a primitív képbe nem feltétlenül illenek bele annak bizonyítékai, hogy mind migránsok vagyunk, és a népek közötti genetikai különbségek kutatása miért tébolyodott áltudomány. Az egyik fejezetnek az a címe, hogy „A bevándorlók jelentik a jövőt”.
Én volnék a legboldogabb, ha egy ilyen tisztán tudományos könyv recenzeálásakor eszembe sem jutnának hasonló dolgok, és azokat nem érezném fontosnak leírni. Merthogy Johannes Krause, a jénai Max Planck Emberiségtörténet-kutató Intézet igazgatója és Thomas Trappe újságíró könyve, Az emberi gén útja talán a régészet és az antropológia legdinamikusabban fejlődő területének, az archeogenetikának a jelenlegi állását vázolja fel. Mint az elnevezés is mutatja, az archeogenetika a hajdani emberek és emberelődök genetikai mintázatai vizsgálatának segítségével kutatja a régmúlt történéseit, közöttük például a népmozgalmakat. Vagyis az emberiség örök kérdéseire próbál választ találni: hogy honnan jöttünk és kik vagyunk.
A kötet első fele a mai európaiak eredetére koncentrál, és Krause ebben részletesen ír arról, hogy a modern géntechnológia vívmányainak hála, mi mindent tudhatunk meg már néhány milligrammnyi csontmaradványból, amiből elemezhető DNS-t tudunk kivonni. Krause testközelből ismeri az ősi emberrokonok genetikai vizsgálatának minden nehézségét és a benne rejlő határtalan lehetőségeket, hiszen 2010-ben második szerzője volt a Neander-völgyi ember genomját feltáró Science-cikknek (amelynek utolsó szerzője, Svante Pääbo tavaly részben ezért kapott orvosi Nobel-díjat). Egy évvel később részt vett a fekete halált okozó pestisbaktérium DNS-ének rekonstruálásában. A fent említett pontosan 30 milligrammnyi ujjcsonttöredékből izolált és elemzett mitokondriális DNS elemzésével pedig bizonyította, hogy a gyeniszovai ember elkülönült a többi emberféle csoporttól, vagyis mondhatjuk, hogy felfedezett egy addig ismeretlen emberi fajt is.
Vagyis a szerző a tudományterület egyik legautentikusabb kutatója, ennek megfelelően A gén útja tudományosan biztos lábakon áll. Krause szerteágazó szakterületeinek mindegyikét érinti benne, az ősi migrációk és az emberelődök DNS-vizsgálatától a hajdani (és elkövetkező) járványok kórokozóinak genetikai elemzéséig. Mindenki számára érdemes elolvasni, aki azt hiszi, hogy a jelenleg tapasztalható globális folyamatok ijesztően példátlanok, és a civilizációnkat még sohasem fenyegették ilyen szörnyű külső hatások. Alapkönyv ez egy olyan tudományterületről, amelyik a következő évtizedekben meg fogja változtatni a régészet és az antropológia gyakorlatát – ezen keresztül talán a múltbéli folyamatokról meglévő ismereteinket, elméleteinket is. Már ha hagyjuk, hogy a tények befolyásolják a gondolkodásunkat.
Johannes Krause – Thomas Trappe: Az emberi gén útja. Ford.: Malyáta Eszter. Park Könyvkiadó, 2023. 4999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/28. számában jelent meg július 14-én.
