Ez a 78 éves brit úriember – a kifejezés a szó szoros értelmében értendő, hiszen királyi kitüntetések, így például a lovagi cím birtokosa – viszonylag későn kezdte meseírói pályafutását: első mesekönyve (magyarul: A felhők fölött, Móra, 2006) másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg, és most követte a második. Az első ennél vaskosabb, ott elsősorban a szöveg dominál, és igazából hármas szerzői koalíció együttműködése nyomán született. A mostanit viszont még úgy is fel lehet negyedóra alatt olvasni a gyerekeknek, hogy közben kicsit elmélyülünk velük a megkapó rajzok látványában (Kathryn Durst érdeme). Egyszóval ez a könyv tökéletesen megfelel arra, hogy a megcélzott 4–8 éves korosztály elalvás előtti meséje legyen. Az impozáns nyomdai kivitel pedig szinte megköveteli az újra meg újra átlapozgatást.
A fentiekbe az is bőven belefér, hogy a sztori pofonegyszerű: egy esős napon négy srác, Lucy, Tom, Em és Bob unatkoznak a nagyapjuknál, amikor szerencsére megérkezik az öreg egy köteg képeslappal, amelyek fölött ha megpörget egy iránytűt, hirtelenjében az adott képeslapon ábrázolt tájon találják magukat, ahol pompás kalandok várnak rájuk. Hol egy tengerpart, hol a Vadnyugat, hol a svájci Alpok a helyszín, ahonnét mindig még azelőtt továbbállnak, hogy (mondjuk rákok vagy bölények képében) nagyobb kalamajka bontakozna ki. Feszültség és konfliktus csupán nyomokban föllelhető, az igazi szikrákat a vissza-visszatérő szójátékok adják, amelyek egyébként a hajdani Beatles dalszövegeire és megnyilvánulásaira is jellemzők voltak.
Merthogy a szerző nem mellesleg ebben a zenekarban játszott, mi több, ma is aktív zenész, egyébként meg ezen és a könyvíráson kívül belekóstolt a festészetbe és a filmezésbe is. Nem ez az első Beatle-találkozás a gyerekekkel: nálunk talán kevésbé ismert, hogy Yellow Submarine című rajzfilmjüket megelőzte pár, a dalaikhoz készült animációs film, a Thomas, a gőzmozdony első narrátora pedig Ringo Starr volt. Ez a mostani könyv tipikusan olyan, amit egy nagypapa (jelen esetben Sir Paul McCartney) mesélhet imádott unokáinak, némi szabad asszociációk nyomán. Úgyhogy erről nézvést is teljesen rendben van. Ja, az eredeti cím, a Hey Grandude, a Hey Jude-ra harmonizál. Az egyik szójáték pedig („pompás telivér – gombás denevér”) még akár némi áthallásként is értelmezhető pandémiás napjainkra. Annak sajnos nem tudtam utánanézni, ez eredetiben hogy szól, de minden dicséret illeti a fordítót, Ferenczy Zsófiát is.
Paul McCartney: Halihó, nagypapó! Ford.: Ferenczy Zsófi a. Alexandra, 2019. 2999 Ft
