Minden idők legnagyobb példányszámban eladott tudományos ismeretterjesztő könyve Az idő rövid története, amely meghozta a világhírt Stephen Hawkingnak. A könyvet több mint 25 millió példányban értékesítették világszerte, bár arról megoszlanak a vélemények, hogy a divatvásárlók hány százaléka olvasta el, és közülük hányan értették meg a leírtakat. A könyv után Hawking lett a kozmológia koronázott királya, és az őt övező érdeklődést csak növelte amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) betegsége, kerekesszékhez kötöttsége és komputerizált kommunikációja.
Hawking ALS-e csodálatos módon lassú lefolyású volt, így elég sokáig életben maradhatott ahhoz, hogy meggondolja magát az 1988-ban megjelent könyvben bemutatott elméletekkel kapcsolatban. Tizennégy évvel később, 2002-ben e-mailt írt régi tanítványának, Thomas Hertog fizikusnak, hogy találkozni akar vele egy nagyon fontos ügyben. Amikor a tudóst Stephen Hawking rendeli magához, akkor rohan hozzá. Hertog visszaemlékezése szerint amikor belépett a Cambridge-i Egyetemen lévő irodájába, Hawking szeméből sugárzott az izgalom. A számítógépén megszerkesztett szavak segítségével azzal fogadta a professzor, hogy meggondolta magát, mert Az idő rövid történetében rossz nézőpontból közelített az univerzum keletkezéséhez.
A következő 16 év során, Hawking 2018-ban bekövetkezett haláláig, ő és Hertog egy új elméletet dolgoztak ki a világ keletkezésének magyarázataképpen, erről szól Hertog Az idő eredetéről szóló könyve. Hawking azért volt elégedetlen korábbi elméletével, mert az szerinte nem magyarázta megfelelően, hogy a világegyetem hogyan vált megfelelővé az élet kialakulásához. A természet törvényei és erői pontosan úgy alakultak, hogy lehetővé tegyék az élethez szükséges makromolekulák és biokémiai reakciók létrejöttét. Erre a jelenségre Hawking korábbi elmélete nem tudott magyarázatot adni.
Csakhogy a munka közben a professzor állapota meredeken romlani kezdett. Az évezred első éveiben még működtek bizonyos izmok a kezében, amelyek segítségével tudott gombot nyomni, néhány évvel később azonban ezt a képességét is elvesztette, ami tovább nehezítette a kommunikációt. Ekkor áttért a szemüvegére szerelt szenzorok használatára, amelyek az apró arcizomrezdüléseit figyelték, és ezeket fordították le számítógépes parancsokká. Hamarosan ezek használata is ellehetetlenült. Hertog visszaemlékezése szerint míg korábban percenként néhány szót tudott Hawking megfogalmazni, ez a sebesség végül szavanként néhány percre lassult. De ezután sem adta fel: szemben ült Hawkinggal, és kérdésekkel bombázta őt, miközben figyelte a szemét. A kozmológus állítása szerint idővel megtanulta az igen és a nem számos árnyalatát elkülöníteni Hawking tekintete alapján.
Az idő eredetéről részben tudománytörténeti munka, részben pedig egy új kozmológiai elmélet körvonalainak felvázolása. Az elméletet itt szó szerint kell érteni, mivel ez az elgondolás csak egyike a világegyetem kezdetéről forgalomban lévő számos teóriának, de bizonyítottnak nem tekinthető (ha egyáltalán lehetséges teljes mértékben bizonyítani az e tudományterületen született teóriákat). A szöveg meglehetősen tömény: nem állíthatjuk, hogy előismeretek – és főleg a kvantummechanika és rokonterületei szükségszerűen absztrakt mivoltának elfogadása – nélkül minden olvasó számára befogadható lesz. Ugyanakkor talán évtizedek múlva, ha valamilyen ma még nem ismert eljárás segítségével bebizonyosodik az elmélet helytállósága, ez a könyv tudománytörténeti mérföldkővé nemesül. Akkor dicsekedhetünk majd azzal, hogy ott van a könyvespolcunkon az első kiadás.
Thomas Hertog: Az idő eredetéről. Ford.: Both Előd. Libri Kiadó, 2024. 5499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/32. számában jelent meg augusztus 2-án.
