Az aktualizálás mára a megértés eszközévé vált, pedig vannak olyan szövegek, amelyeknek épp a költői sokrétűsége veszik el az újrafordításban, átírásban. A mai fülekhez való idomítás jó arányérzéket kíván meg alkotójától, Nádasdy Ádám ezt már sorra bizonyította Shakespeare vagy Dante újrafordításaiban. Most Madách Imre Az ember tragédiája című művét formálta át, de sokszor sajnos épp a már említett nyelvi szépséget és bravúrt vesztette el a drámai költemény. Székely Kriszta rendező és Szabó-Székely Ármin dramaturg a Katona József Színház új bemutatójában, a furcsán tömör című Embtrag előadásban az eredeti és a Nádasdy-féle változatból szemezgettek, és egészítették ki azt saját (és sajátos) átirataikkal.
Az élet értelmének gyötrelmes kutatása a ma emberét ugyanúgy foglalkoztatja, mint Madách szereplőit. A létünkkel kapcsolatos kérdésekkel a rohanó hétköznapok sűrűjében vívódunk, talán még olyan banális helyzetekben is, mint amikor az esti bevásárlás alkalmával egy tejesdobozt emelünk le a hűtőpultról. Ez a lényegtelennek tűnő szituáció adja a Katona József Színház előadásának kiindulópontját és hátterét.
A színek itt összemosódnak, a bennük megjelenő eszmék és tanok – a vallási álszentség, erőszak és demokrácia, zsarnokság és odaadás, hedonista túlzások és társadalmi egyenlőtlenségek – maradnak csak meg, de van, hogy még azok is redukálódnak: a párizsi színre például csak a francia forradalom jelszavai emlékeztetnek. A lényeg tehát nem a forma, hanem az üzenet. De Székely Kriszta épp saját magának mond ellent: néha olyan érzése támad az embernek, mintha a kilencvenes évek úttörő színházi nyelve – ami olyan izgalmassá tette a Katonát – köszönne vissza a rendezői fogásokban, ez a forma azonban ma már egészen más jelentéssel bír, és néha egészen távol kerül az izgalmastól.
Éles-hideg fényjátékok, technoőrület, cinikus kiszólások, hosszúra nyúló táncos és zenei betétek – az alkotók egyértelműen szembemennek az avítt historizálással, a klasszikus történelmi tablószerű feldolgozással, bár markáns a látványvilág (a minimalizmus ellenére is nagy lépték), karakán a megfogalmazás, mégsem ragad annyira magával, mint azt az alkotók szeretnék. Pedig akadnak igazán erőteljes megoldások, így például a prágai szín kepleri motívumának – a tudomány magas szférái és a testi örömök alantas szintje közötti őrlődés – reflexiója a mai érdekorientált világ működésére.
Érdekes választás, hogy ebben a rendezésben az Úr és Lucifer is női alakban jelenik meg. A Mindenható Szirtes Ági megformálásában a végtelen bölcsesség hordozója, aki nyugalmat és biztonságot sugárzó anyaként követi messziről kétkedő teremtménye minden lépését. Plusz fricska, hogy épp a színésznő lánya, Pálmai Anna játssza Lucifert, aki a fiatalság pimasz lázadásából fogalmazza meg a folyamatos megkérdőjelezésben létező karaktert. Ádám és a férfi lét három szakaszát három színész tolmácsolásában láthatjuk. Lengyel Benjámin naiv és nyughatatlan fiatal Ádámja megragadja a tekintetet, míg Elek Ferenc kiábrándult és célját vesztett figurájában sokan magukra ismerhetnek, Bezerédi Zoltán megszólalásai – az út végén járó Ádám alakjában – azonban hamisnak hatnak, a tőle ismert cinikus gesztusok itt nem működnek. Évából csak kettő jelenik meg: a fiatalt alakító Mentes Júlia jelenléte sajnos súlytalan, nehezen találja magát a szerepben, sokszor el is veszik partnerei mellett, Rezes Judit viszont magabiztosan hozza az érett nőt, aki bár távol került egykori önmagától, tisztaságától, de mélyen őriz magában valamit korábbi jámborságából.
„Ugyanazt a lemezt játsszák” – hangzik el a darab elején. Madách gondolatait nem véletlenül tartjuk örök érvényűnek, bármilyen évszázadot, évtizedet írunk, bármilyen is a körülöttünk lévő világ, az ember mindig ugyanolyan esendő marad, ahogy azt Az ember tragédiájában olvashatjuk. Székely Kriszta rendezése egy ismert formanyelvhez nyúlt vissza, de az ismerősség és az állandóság sajnos nem ugyanazt jelentik, így minél látványosabban akarják Madáchot maivá tenni, annál kevésbé sikerül.
Embtrag – Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Madách Imre és Nádasdy Ádám szövege alapján. Rendező: Székely Kriszta. Katona József Színház, Budapest. Bemutató: 2023. október 8.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/41. számában jelent meg október 12-én.
