A hússzor permetezett alma esete
(Fotó: Joanna Nix-Walkup/Unsplash)

Beperelte a dél-tiroli tartományi mezőgazdasági miniszter a Müncheni Környezetvédelmi Intézet több tagját, valamint egy osztrák könyv és film szerzőjét, Alexander Schiebelt, mert szóvá tették, hogy az északolasz térségben termelt almákban nagyon magas a növényvédőszer-tartalom. A bepereltek között van az intézet tanácsadója, Karl Bär is, aki a szabadkereskedelmi egyezmény elleni kampányban, illetve a Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezésekben is aktívan fellépett.

Az első tárgyalásra szeptember 15-én, Bolzanóban került sor, s ha a korábbi gyakorlatot vesszük alapul, évekig elhúzódhat az eljárás. Tipikus példája ez a közérdekű fellépés elleni stratégiai pernek, a SLAPP-nek (Strategic Lawsuit Against Public Participation) – magyarázta a Magyar Hangnak Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetség (MTVSZ) programfelelőse. Egyes óriáscégek, kétes hírű befektetők vagy politikusok sokszor ezzel az eszközzel próbálják elhallgattatni az ellenük fellépő civil szervezeteket, aktivistákat, tényfeltáró újságírókat. Az sem zavarja őket, hogy az esetek több mint kétharmadában a beperelt szervezetek, illetve személyek nyernek. Sőt, az Amszterdami Egyetem és a Greenpeace által közösen megvizsgált mintegy 130 európai SLAPP-ügy mindössze 6,4 százalékában győztek a felperesek. Látni kell azonban, hogy a cégek nem is a pénzbeli kompenzáció reményében indítják a bírósági eljárásokat, hanem azért, hogy megfélemlítsék és elbizonytalanítsák ellenfeleiket, elvegyék a kedvüket a jövőbeni „akadékoskodástól”.

A mostani történet megértéséhez hozzátartozik, hogy Dél-Tirol Európa egyik legnagyobb almatermesztő régiójának számít, amely a kontinens termelésének tíz százalékát adja. Jórészt olyan fajtákat termesztenek ipari mennyiségben, amelyek nagymértékben ki vannak téve a gombás megbetegedéseknek, így a környezetvédők szerint a gazdák szezononként akár hússzor is permeteznek, ami kirívóan soknak számít. A hivatalos olasz statisztikai adatokból is kiderül, hogy 2018-ban a Bozen/Bolzano autonóm régióban több mint hatszor annyi növényvédő szert adtak el, mint az országos átlag.

Az agyonpermetezéssel a helyi ökológiai gazdálkodók megélhetését is veszélybe sodorták, amit megelégelt a dél-tiroli Mals lakossága, és a település 2014-ben népszavazással döntött arról, hogy ott helyben betiltja a növényvédő szerek használatát. E lépéssel azonban szembekerültek a tartományi kormányzattal, illetve a termelők szövetségével, amelyek vitatták a népszavazás jogosságát, majd 2016-ban beperelték Mals polgármesterét és a referendum kezdeményezőjét. Csak 2019-ben került pont az ügyre, Mals győzelmével.

A történetet Mals csodája (Wunder of Mals) címmel könyvben és dokumentumfilmben dolgozta fel az osztrák Alexander Schiebel. A 2017-es könyvben bírálta a dél-tiroli gazdák túlzott növényvédőszer-használatát, és azt a kérdést járta körbe: miért találkozott ekkora ellenállással egy kis közösség, amely a környezetvédelem szempontjait szem előtt tartva szeretett volna gazdálkodni? Az ügy felkeltette a Müncheni Környezetvédelmi Intézet érdeklődését is, és 2017-ben Pestizidtirol néven kampányt indított, mely részeként óriásplakáton próbálta felhívni a bajor fogyasztók figyelmét arra, hogy a dél-tiroli almák sok vegyi anyagot tartalmaznak. A régió jó hírnevének megsértése címén indított eljárást az olasz tartomány mezőgazdasági minisztere, Arnold Schuler, amelyhez több mint 1300 vegyszerhasználó gazda is csatlakozott. A beperelt személyeket sok millió eurós büntetés, sőt börtön is fenyegeti. Épp ezért több mint száz szervezet – köztük az MTVSZ is – közös állásfoglalásban állt ki a müncheni intézet mellett.

– Uniós szinten kellene szabályozni a kérdést, vagyis sürgős szükség lenne egy SLAPP-ellenes törvényre, hogy ne lehessen ily módon elhallgattatni azokat, akik védeni szeretnék a környezetet – véli Fidrich. Amikor civil szervezetek ellen indítanak stratégiai pereket, ez elrettentheti őket attól, hogy a jövőben közérdekű ügyekkel foglalkozzanak, ugyanakkor lefoglalja energiáikat és kapacitásaikat a perre való felkészülés. Egy nagy cég számára a perköltség csak egy tétel a sok közül, viszont a bírósági eljárás teljesen csődbe viheti az érintett magánszemélyt vagy civil szervezetet.

Az Amszterdami Egyetem és a Greenpeace kutatói Olaszországban találták a legtöbb SLAPP-ügyet az általuk vizsgált tízéves periódusban. Magyarországon tipikus SLAPP-esetnek mondható Lukács András és az Auchan története. A Levegő Munkacsoport elnöke még 2005 májusában Az Auchan csodái című írásában vizsgálta meg a cég beruházásait és a hatóságokkal való kapcsolatát, amely ezért beperelte őt. Első fokon elmarasztalták a környezetvédőt, mivel az ítélet szerint írásában azt a valótlan látszatot keltette, hogy az Auchan korrupciót követett volna el a beruházásaival kapcsolatos engedélyezési eljárásokban. A Fővárosi Ítélőtábla azonban 2006-ban elutasította az áruházlánc keresetét, igazat adva Lukács Andrásnak. „Az ítélet szerint a cikkben foglaltak a véleményszabadság körébe tartoznak, ráadásul nem nélkülöztek minden alapot, hiszen valóban történtek szabálytalanságok az áruház építése során. Az, hogy Lukácsnak igaza van-e, azt nem a bíróságra tartozik eldönteni. Az ítélet jogerős”– tájékoztatott akkoriban Schiffer András, aki a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársaként védte Lukácsot.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/38. számában jelent meg szeptember 18-án.