Oroszország után Ukrajna került az amerikai belharcok kereszttüzébe. A demokraták arra hivatkozva indítják meg Donald Trump ellen a vádemelési (impeachment) eljárást, hogy az elnök lehetséges kihívója, Joe Biden lejáratása érdekében nyomást gyakorolhatott ukrán kollégájára. Az impeachment aligha megy át a szenátuson, ám az Ukrgate uralhatja a 2020-as választásokig hátralévő időszakot, így a kampány végképp maga alá temeti az amerikai külpolitikát.
A Russiagate-tel a súlyos válságban lévő demokraták átmenetileg megmagyarázhatták híveiknek a 2016-os vereséget, s talán egyes körökben ideig-óráig még leplezhették is belső gondjaikat. Ám az már jó ideje világossá vált, hogy az orosz beavatkozás kérdésének felszínen tartása nem lesz elég a visszavágásra 2020-ban. Ezért aztán, látva, hogy a nehéztüzérség már kevés lesz, bevetették a belpolitikai atombombát. Az impeachment elindítása jelzi, hogy durva kampányra lehet számítani. Jellemző, hogy Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke azért biztos, ami biztos, azt is megjegyezte, hogy az Ukrgate-ben is lehet orosz szál.
Azzal feltehetően a demokraták is tisztában vannak, hogy a vád emelési eljárást a jelenleg általuk dominált kongresszus ugyan megszavazza, ám a republikánus többségű szenátusban aligha lesz meg a szükséges kétharmados többség. A cél így inkább az, hogy kiváltva így a Mueller-bizottság befejeződött vizsgálatát, a végtelenségig elhúzható meghallgatásokkal hónapokig a hírek élén tartsák Trump állítólagos bűnösségét. Egyáltalán nem fontos, hogy Trump és Zelenszkij nyári beszélgetésének a Fehér Ház által nyilvánosságra hozott leirata nem szolgál közvetlen és döntő bizonyítékkal arra nézve, hogy az amerikai elnök zsarolta volna ukrán kollégáját – hogy vizsgálódjon a legfőbb vetélytársa, a volt alelnök Joe Biden ügyében –, a demokraták úgyis úgy tálalják majd a történteket, ahogy az nekik megfelel.
Villámok cikázhatnak Donald Trump feje körül | Magyar HangEközben Trump tovább fogja keresni a Bidenre nézve terhelő, kompromittáló bizonyítékokat, akárcsak Hillary Clinton kapcsán tette, hogy bizonyítsa a globalizáció és a demokrácia exportjának jelszava mögött gazdagodó régi elit romlottságát. S legfőképpen, hogy semmibe veszik az egyszerű amerikai választók érdekeit. Ahogy azonban a demokraták gátlástalanul bevetnek minden eszközt, úgy Trump és ügyvédje, a volt New York-i polgármester Rudolph Giuliani is meglehetősen sikamlós pályára tévedt, és szintén nem riad vissza semmitől.
Joe Biden ugyan maga kérkedett azzal, hogy alelnökként egymilliárd dolláros hitel felfüggesztésével fenyegette meg Petro Porosenko akkori államfőt, amennyiben nem váltja le a főügyészt. Viktor Sokin a Burisma gázkereskedelemmel foglalkozó holding ügyében vizsgálódott, amelynek igazgatótanácsában havi 50 ezer dolláros tiszteletdíjért ült Hunter Biden, a volt alelnök kisebbik fia ült. Arra persze nincs bizonyíték, hogy a vizsgálat és az ügyész kirúgása között lett volna kapcsolat. Mint ahogy arra sem, hogy most a Fehér Ház a vizsgálat kikényszerítése miatt tartott volna vissza több mint 400 millió dollár értékű, a kongresszus által megszavazott hadiipari támogatást.
A győzelem most a demokratáknak és Trumpnak életbevágóan fontos. Trump ismétlése végképp igazolná, hogy 2016-os győzelme sem véletlen volt, hanem az amerikai gazdaság és a társadalom valós és mély strukturális problémáinak következménye. Ismételten bizonyítaná, hogy a lakosság jelentős része szembefordult a neoliberális politikával. Sőt: Trumpot sem fenyegetné felelősségre vonás, mondjuk az igazságszolgáltatás működésének akadályoztatásáért. A demokraták és a republikánusok most fej-fej mellett haladnak, és a társadalmat mélyen megosztó impeachment mindkét tábort mozgósította. A Pelosi bejelentése utáni első negyedórában például negyedmillió dollárnyi adományt küldtek Trump újraválasztási kampányának, és az elnök azóta is folyamatosan pénzgyűjtési rekordokat dönt az ügyre építve.
Az Ukrgate közben végképp lerombolja az amerikai diplomácia hitelességét. A nemzetközi kapcsolatokban szokatlan módon egymás után merül fel például a kétoldalú beszélgetések nyilvánosságra hozásának követelése. Az ügy már eddig is kínos helyzetbe hozta az Egyesült Államok által támogatott Ukrajnát, a nyilvánosságra került mondatok ártottak Kijev és Berlin kapcsolatának, lemondott az amerikai különmegbízott Kurt Volker, pánikszerűen Londonba utazott a volt ukrán főügyész Jurij Lucenko, Volodimir Zelenszkij pedig azóta is folyamatosan magyarázkodik. De kit érdekel most ez Washingtonban, amikor közeledik a kampány?!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/40. számában jelent meg, 2019. október 4-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/40. számban? Itt megnézheti!
