Koszovót felosztani nem kell félnetek jó lesz

Sem az asztalon, sem pedig a hátunk mögött nem fogják bántani soha a határainkat! – jelentette ki Ramus Haradinaj az észak-koszovói Podujevón két hete híveinek, nem sokkal előtte pedig a Koszovói Felszabadító Hadsereg (UCK) elesett harcosait dicsőítette. A júliusban lemondott koszovói kormányfő – aki most ismét miniszterelnök-jelölt – ezzel nyilvánvalóvá tette: pártja, a Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK) továbbra sem akar változtatni eddigi politikáján, vagyis nem kötne kompromisszumot Szerbiával, amely továbbra is déli tartományának tartja a 2008-ban függetlenségét kikiáltó kis balkáni országot.

Pristinának viszont már eddig is rengeteg problémát okozott az, hogy nem jutott megegyezésre Belgráddal az elismerésről. A világ országainak fele nem ismeri el Koszovó függetlenségét, hivatalos kapcsolataik sincsenek Koszovóval, ami nagyban hátráltatja a gazdasági-kereskedelmi fejlődést. Különösen fájdalmas Pristinának, hogy ezek közé tartozik két nagyhatalom, Oroszország és Kína is, ami nemcsak azért problémás, mert az ENSZ BT állandó tagjairól van szó, hanem azért is, mert így az orosz energetikai projektek és a kínai beruházások messze elkerülik a jobb sorsra érdemes fiatal államot. De Koszovó még az ENSZ tagja sem lehet, nem beszélve olyan fontos nemzetközi szervezetekről, mint az Interpol.

És hogy a helyzet még ennél is rosszabb legyen: az ország NATO- és EU-tagsága így gyakorlatilag elérhetetlen cél, hiszen mindkét nemzetközi szervezet soraiban vannak olyan tagországok, amelyek nem fogadják el Koszovó függetlenségét. Ez pedig tovább nehezíti a koszovói gazdaság helyzetet, amelyet már eddig is nagyrészt a koszovói diaszpóra hazautalásai tettek valamennyire működőképessé.

Szerbiának ugyanakkor vannak megoldási javaslatai a helyzet rendezésére. Az egyik opció, az úgynevezett „elhatárolás” annyit jelentene, hogy Koszovót felosztanák oly módon, hogy az északi, döntően szerb többségű területeket Szerbiához csatolnák, cserébe Szerbia elismerné Koszovó függetlenségét. A másik forgatókönyv viszont területcserével számolna, vagyis Belgrád kész lenne bizonyos észak-koszovói területekért odaadni néhány albán többségű települést Koszovónak. És bár a szerb kormány a konkrét határvonalról még sosem beszélt, napjainkra egyre világosabb, hogy a helyzet megoldásának kulcsa inkább Koszovóban van, amely az elmúlt időszakban nem sokat tett a kompromisszum irányában, sőt százszázalékos vámmal sújtották a Szerbiából és Boszniából érkező árukat.

Mostanra azonban egészen más a felállás. A jelek szerint a nagyhatalmak, köztük az Egyesült Államok, egyre inkább sürgetik a probléma rendezését. Jól mutatja ezt, hogy augusztusban Washington azt a Matthew Palmert nevezte ki nyugat-balkáni különmegbízottnak, aki korábban az amerikai külügy európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettese volt. De Koszovóban is változott a helyzet. Habár a koszovói albán pártok zömében kritikusak a mindenkori belgrádi hatalommal szemben, az eddig ellenzékben politizáló Önrendelkezés (Vetëvendosje) most egy reformista programmal állt elő. A másik jelentős ellenzéki párt, az Isa Mustafa által vezetett Koszovói Demokratikus Liga (LDK) most egy olyan miniszterelnök-jelöltet nevezett meg, aki nem volt érintett a közelmúlt történéseiben. Sőt, még a koszovói kormányon belül is repedések keletkeztek a koalíciós partnerek között a százszázalékos vám sorsáról, amelynek eltörlésére egyébként Belgrád feltételként tekint a Pristinával folytatott párbeszéd folytatásához

Ki nyerheti meg az október 6-án tartandó koszovói választásokat? A közvélemény-kutatások szerint egyetlen párt sem lesz képes abszolút többséget szerezni, így teljesen bizonyos, hogy a választások után koalíciós kormánya lesz Koszovónak, amelynek adott esetben még a koszovói szerbek legnagyobb pártja, a Szerb Lista (SL) is része lehet. A tét egyáltalán nem kicsi: ennek a kormánynak lesz az a feladata, hogy valamiképpen kiszabadítsa Koszovót abból a befagyott konfliktushelyzetből, amelyből már több mint egy évtizede képtelen szabadulni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/39. számában jelent meg, 2019. szeptember 27-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/39. számban? Itt megnézheti!