A világ első munkhelygarancia-modellporgramját indítják el az alsó-ausztriai Gramatneusiedl településen. A cél az, hogy minden tartósan munkanélküli újra munkát találjon. A programot bonyolító Osztrák Munkaügyi Központ azt is kiszámolta: így kevesebbet költ az állam egy év alatt egy-egy részvevőre, mint tenné akkor, ha ezek az emberek továbbra is munkanélküliek lennének. Itthon három hónapig jár álláskeresési járadék a munkájukat elvesztőknek, az ellenzék határozottan követeli, hogy legalább a mostani helyzetben hosszabbítsák ezt meg.
Az osztrák modellprogram megfordítja a munkanélküli ellátás megszokott logikáját, vagyis azt, hogy a munkaügyi központ anyagi juttatásai és átképzési ajánlatai fejében a munkanélkülinek magának kell munkát találnia. Ehelyett a munkaügyi központ keres folyamatosan munkalehetőségeket a tartósan munkanélkülieknek, és garantálja, hogy a résztvevőknek lesz munkahelye három éven át, elsősorban a versenyszférában. Ameddig ez nem megoldható, addig pedig a közfoglalkoztatásban. Az „osztrák közmunkát” egyébként jelentősen megkülönbözteti a magyartól, hogy a programban folyamatosan keresnek állást az érintetteknek a magánszektorban, de főleg az, hogy a potenciális munkaadóikat jelentősen támogatják is: az első három hónapban a teljes bérüket, az ezt követő kilenc hónapban pedig a fizetésük kétharmadát állja az állam. A közfoglalkoztatás tehát csak időleges alternatíva.
A helyszínválasztás nem véletlen: a közel 3500 lakosú Gramatneusiedl egyik településrésze az egykori munkásnegyed, Marienthal, amelyről a szociológia egyik alapműve szól. 1929-30-ban a gazdasági válság miatt bezárt a marienthali textilgyár, ennek következtében hirtelen vált munkanélkülivé az üzem 1300 munkavállalója, akkor még a mai szociális háló nélkül, vagyis gyakorlatilag az éhezés várt rájuk. A tömeges munkanélküliség hatásairól aztán Marie Jahoda, Paul Lazarsfeld és Hans Zeisel írt szociográfiai tanulmányt, amely máig a szociológia alapművének számít. Magyarul Marienthal: Szociográfiai kísérlet a tartós munkanélküliség hatásairól címen jelent meg. A mostani kísérlet ennek a fordítottja lenne: az újbóli munkába állás pozitív hatásaira összpontosít.
Gramatneusiedlben jelenleg hatvan olyan ember él, akik tartósan, vagyis egy éven túl munkanélküliek, a programba rajtuk kívül azokat is bevonják, akik az elkövetkező három évben válnak tartós munkanélkülivé. Ahogy a település polgármestere a Der Standard osztrák napilapnak elmondta: Gramatneusiedl nem egy különösen hátrányos helyzetű térség, ráadásul vonattal vagy autóval mindössze fél órára van Bécstől, ami miatt sokan ki is költöznek oda. Ugyanakkor a gazdasági struktúraváltások jó néhány ember állását követelték: a kis üzletek bezártak, mert nem tudták tartani a versenyt, a német Evonic pedig három éve bezárta a műanyaggyárát, ami 150 munkahely megszűnésével járt. Néhány szakképzettség nélküli egykori munkás még ma is munkanélküli.
A munkaügyi központ regionális vezetője, Sven Hergovich szerint a 4,9 millió eurós költség, ami a bértámogatás miatt előáll, megtérül. Egy év munkanélküliség ugyanis körülbelül 30 ezer euróba kerül az osztrák államnak elmondása szerint, ebből 20 ezer euró a munkanélküli juttatásokra megy el, 10 ezer pedig a kiesett adó-és járulékbevétel. Ezzel szemben a programban évente egy részvevőre összességében 29 840 eurót költenek.
A programot tudományos kutatás is kíséri, amit az oxfordi és a bécsi egyetem kutatói végeznek. Elsősorban azt vizsgálják, hogy alakul a programban részvevők sorsa egy másik, hasonló összetételű munkanélküli csoporthoz képest, akik nem vesznek részt a munkahelygarancia programban. Az oxfordi közgazdászok arra a kérdésre keresik a választ, hogy alakul a munkanélküliek száma, mennyibe kerül a program, és kifizetődik-e a támogatás, ha ennek következtében tartósan foglalkoztatottá válnak a korábbi munkanélküliek. A bécsi egyetem szociológusai a szociális kapcsolatok és az életminőség alakulását vizsgálják a program résztvevőinél.
A Der Standard hangsúlyozta: nehéz feladatot vállaltak a program megalkotói. A lap által közölt adatok szerint Ausztriában 150 ezren tartósan munkanélküliek, ez a szám az elmúlt tíz évben megduplázódott. Minden harmadik tartósan munkanélküli egészségügyi probléma miatt korlátozott, és nagyjából 40 százalékuk 50 év feletti, őket életkoruk miatt is diszkriminálhatják a munkaerőpiacon. Ezen kívül a vállalkozások is tisztában vannak azzal, hogy aki hosszú időt tölt a munkaerőpiacon kívül, az nehezebben illeszkedik vissza a rendszerezett hétköznapokba.
Az itthoni gyakorlat szerint, aki elveszíti a munkáját, három hónapig jogosult álláskeresési járadékra, eközben pedig munkát kell keresnie. Az ellenzék a koronavírus-járványra hivatkozva egységesen követeli, hogy hosszabbítsák meg az időtartamot, ám a kormány ebben a kérdésben hajthatatlan. Azzal érvelnek, hogy munkát akarnak adni, nem segélyt.
