Az Európai Unió több országa is intézkedések bevezetését kérte Szerbia ellen arra az esetre, ha bebizonyosodna, hogy Belgrádnak köze van a Banjska településen történt támadáshoz, ahol egy fegyveres csoport tüzet nyitott a koszovói rendőrségre – írja a Szabad Európa Rádió, amely úgy tudja, hogy az uniós tagállamok nagykövetei erről már kedd este tárgyaltak. A jelek szerint tehát a fegyveresek hétvégi akciója inkább Szerbia ellen fordította az uniót, amely immáron több mint tíz éve azon szorgoskodik, hogy megbékítse Belgrádot és Pristinát. De kinek is állhatott érdekében a Banjska-i támadás?
Ami a konkrét eseményeket illeti, ezek mostanra viszonylag ismertek: vasárnap szerb fegyveresek egy csoportja kamionokkal zárt le egy hidat Banjska településen, majd amikor kiérkeztek a koszovói rendőrök, tüzet nyitottak rájuk. Az ezt követő tűzharcban a fegyveresek mintegy harmincfős csoportja visszavonult egy közeli pravoszláv monostorba, ahol a szerzeteseket és újvidéki szerb zarándokokat felszólították, hogy azonnal vonuljanak fedezékbe. Ezután a koszovói albán erők megostromolták a templomot és összecsaptak a lázadókkal, melynek során egy albán rendőr és négy szerb életét vesztette. Az incidens után nehézfegyvereket, robbanószerkezeteket, egyenruhákat, logisztikai eszközöket, tartós élelmiszert és a barikádokhoz szükséges felszerelést is találtak, ami a koszovói rendőrség szerint több száz embernek is elegendő lett volna – Pristina szerint ezek egy átfogó támadás előkészületeire utalnak. Miután a koszovói rendőrök a település házait tüzetesen átfésülték, legalább öt embert letartóztattak, közülük néhányat a Szerb Polgári Védelem tagjaiként azonosították (ezt a csoportot a koszovói hatóságok terrorszervezetként tartják nyilván).
Mindezek után Koszovó felszólította Szerbiát, hogy adja ki azokat a lázadókat, akik átszöktek a határon. Pristina ugyanis úgy tudja, hogy a támadók egy része elmenekült észak felé, és a zöldhatáron keresztül át sikerült szökniük Szerbiába. Aleksandar Vucic szerb elnök ezt követően elítélte a koszovói rendőr meggyilkolását, ugyanakkor azt már tagadta, hogy Belgrádnak bármi köze is lett volna a lázadás kirobbantásához. Szerinte az összecsapás a koszovói kormány által az ottani szerbekre gyakorolt brutális nyomás eredménye, így az incidens egyetlen felelőse nem más, mint Albin Kurti koszovói miniszterelnök.
Az összetűzés után természetesen azonnal megjelentek a pletykák és konteók, amelyek magyarázatot kívántak adni erre a minden részletében megmagyarázhatatlan támadásra. Egyes pristinai lapok például felhozták, hogy a támadás hátterében a Wagner-csoport tagjai állnak, akik ilyen módon kívántak káoszt teremteni a Balkánon. Mások szerint azonban az is elképzelhető, hogy hamis zászlós akcióról van szó, vagyis az albánok önmagukat támadták meg, hogy ezzel lejárassák Szerbiát a nemzetközi színtéren. Noha ennek a verziónak a hangoztatói nem szolgáltak eddig bizonyítékokkal, abban feltétlenül igazuk van, hogy az incidens sokkal kellemetlenebbül érintheti Belgrádot, mint Pristinát.
Emlékezetes: miután az év elején önkormányzati választásokat tartottak azokon az észak-koszovói településeken, ahol a vezetők még múlt év végén lemondtak a tisztségükről, májusban komoly zavargások törtek ki a térségben. A helyi szerbek ugyanis nem engedték munkába állni azokat az albán tisztviselőket, akiket egyébként a szerbek választási bojkottja miatt a lakosság mindössze 4 százaléka választott meg. Az összetűzések során nagyjából 50 szerb tüntető és a NATO békefenntartó erő, a KFOR több tucat katonája sérült meg, köztük magyarok. Mivel Albin Kurti miniszterelnök ez után sem mutatott késztetést arra, hogy visszahívja Észak-Koszovóból a koszovói rendőrség különleges erőit, nemzetközi szinten számos bírálatot kapott, amelyek csak fokozódtak azután, hogy szeptember közepén a politikus ismét elutasította a Szerb Önkormányzatok Közösségének (ZSO) megalakítását. Az öntámadás hangoztatói így most azzal érvelnek, hogy Kurti így próbálta támadóként bemutatni a szerbeket. A pristinai kormány egyébként a támadás óta folyamatosan teszi közzé az újabb és újabb felvételeket, amelyeken gyalogsági harci fegyverekkel és golyóálló mellényekkel felszerelt férfiak voltak láthatóak, valamint egy dzsip és egy páncélozott szállítójármű – vagyis a támadók igencsak felkészülhettek az akcióra.
Az elemzők egy része szerint így az események lefolyása is arra utal, hogy a manővert komoly szakmai felkészülés előzte meg és valóban – ahogy azt Pristina is jelezte – profik irányíthatták az akciót. A Szerb Nemzeti Fórum elnöke azonban egészen máshogy látja az akciót. Momcilo Trajkovic a rendelkezésére álló információk szerint úgy véli, hogy semmi nem utal arra, hogy egy olyan stratégiai csoport kezdeményezte volna a támadást, amely Észak-Koszovót akarta volna elcsatolni. Ehhez sem nem volt elegendő erejük, de tervük sem. A Szerb Nemzeti Fórum elnöke szerint ugyanis lehetetlen, hogy egy fegyveres csoport, amely meg akarja hódítani Koszovó északi részét és autonómiát akar ott létrehozni, ilyen amatőr módon lépjen fel. Trajkovic ezért úgy gondolja, hogy ebben az esetben mégis egy amatőr csoportról van szó, amelynek nem sikerült elérnie a célját.
