Senki nem örülhet a tajvani választási eredményeknek

Senki nem örülhet a tajvani választási eredményeknek

Laj Csing-tö tajvani alelnök, a kormányzó, függetlenségpárti Demokratikus Haladás Párt (DPP) elnökjelöltje sajtótájékoztatót tart Tajpejben, miután megnyerte az elnökválasztást 2024. január 13-án (Fotó: MTI/EPA/Daniel Ceng)

Fotó: Daniel Ceng

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Hiába nyerte meg a tajvani elnökválasztást Laj Cseng-tö, a Demokratikus Progresszív Párt (DPP) jelöltje, a politikusnak egyáltalán nem lesz könnyű dolga az elkövetkező években. Az elnököt jelölő pártnak ugyanis ezúttal tíz mandátummal kevesebb jutott a tajvani parlamentben, miközben a rivális Kuomintang 14 képviselővel többet küldhet a törvényhozásba, mint korábban. De a Tajvani Néppárt is hálás lehet a szavazóknak, így 5 képviselővel többet delegálhatnak most a parlamentbe, mint az előző, 2020-as választások után. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy a 113 fős tajvani parlamentben 51 mandátuma lesz a DPP-nek, vagyis az elnök által kijelölendő kormánynak nem lesz meg a parlamenti többsége. Sőt, a DPP számára még a koalíció sem opció, hiszen e három párton kívül egyetlen politikai erő sem volt képes bejutni a parlamentbe. Így az új elnök bizonyosan kompromisszumokra kényszerül majd az ellenzékkel az előttünk álló években, ami cseppet sem lesz egyszerű, hiszen a függetlenségpárti Laj Cseng-tö hallani sem akar az „egy Kína” elvről, amit az ellenzék (és Kína) hangoztat.

Habár a jobboldali Kuomintang jelentősen növelte a parlamenti erejét, a párt elnökjelöltje a maga 33,5 százalékos támogatottságával meg sem közelítette Laj Cseng-tö eredményét, ami még csak a kisebbik probléma. Nagyobb problémát jelenthet, hogy a tajvani alkotmányos berendezkedés alapján az elnök parlamenti többség nélkül is kormányt alakíthat, így a Kuomintang nem tudja blokkolni az új, DPP-vezette kormány megalakulását. És akkor ott van a Tajvani Néppárt is, amelynek a jelöltje, Ko Ven-je hónapokon keresztül tartotta a második helyet a közvélemény-kutatók méréseiben. Novemberben azonban a Kuomintang jelöltje visszavette a második helyet, Ko népszerűsége pedig esni kezdett. Vagyis a két ellenzéki elnökjelölt csak egymás hátrányára tudta gyarapítani a szavazói számát, ami ismételten felveti az ellenzéki stratégia helyességének a kérdését. A mostani eredményekből ugyanis jól látszik, hogy ha a két ellenzéki párt nem indított volna külön jelöltet, könnyedén nyerhetett volna az ellenzék közös jelöltje.

Ám a mostani választások legnagyobb vesztese valószínűleg az a Kína, amely az elmúlt hónapokban többféle módon is nyomást gyakorolt a tajvani szavazókra. Sőt, a választás napján a tajvani védelmi minisztérium szerint a kínai hadsereg nyolc repülőgépe és hat hajója, továbbá két léggömb tűnt fel a sziget közelében. Pekingnek természetesen egy olyan elnök felelne meg leginkább, aki az „egy Kína” elvet vallja, Laj Cseng-tö személyében azonban most egy függetlenségpárti politikus fogja vezetni a szigetországot. Így a tajvani-kínai viszonyokban valóságos csodának kellene történnie, hogy Peking és Tajpej valahogy közeledjen egymáshoz az előttünk álló években.