Október 14., szombat: hatalmas az ünneplés Budapesten, mert a magyar labdarúgó válogatott 2-1-re győzött az Eb-selejtezőn Szerbia ellen. Minden kávézó és étterem tele van azokkal, akik már nem kaptak jegyet a meccsre. 900 kilométerrel délebbre, a koszovói Leposavicon ugyanekkor már szinte senki sincs az utcákon: a kávézók, ahol a helyi szokták nézni a szerb labdarúgó-válogatott mérkőzéseit, most kísértetiesen üresek. A vendégeket egy kézen meg lehetne számolni, és nem csak azért, mert a foci jelenleg a legkevésbé sem érdekli az itt élő szerbeket. Az emberek sötétedés után nem mernek kimenni az utcákra, mert a koszovói rendőrség különleges egységei akármikor megállíthatják őket egy razzia során, amelyek egyébként mostanra teljesen általánossá váltak Észak-Koszovóban.
A banjskai események után – amikor is szerb fegyveresek szeptember 24-én összecsaptak a koszovói rendőrséggel – az Európai Unió és az Egyesült Államok világosan elítélte a koszovói rendőrség elleni terrortámadást. Az észak-koszovói szerbek számára azonban ez nem terrortámadás volt, hanem egy olyan konfliktus, amelyben a sajátjaik haltak meg.
Kölcsönösen vádolja egymást Belgrád és Pristina, hogy a másik fél a hibás azért a több halálos áldozatot követelő tűzharcért, amire vasárnap került sor a Kosovska Mitrovica melletti Banjska településen. De kik lehettek az elkövetők?
Hogy egy ilyen eset bármikor megtörténhet, arra már egy éve figyelmeztettek a szerbek, sőt a nemzetközi közösség is, elég csak elolvasni Josep Borell, az EU kül-és biztonságpolitikáért felelős főképviselőjének, Miroslav Lajcak, az Európai Unió Belgrád és Pristina közötti párbeszédért felelős különleges képviselőjének, illetve Viola von Cramon, az Európai Parlament koszovói jelentéstevőjének az értékeléseit. Ők többször is világosan elmondták, hogy a rendszámtábla-ügy, a szerb földek kisajátítása, az önkormányzati épületek erőszakos elfoglalása a feszültség eszkalálódásához vezethet Koszovóban. Elég csak végiggörgetni az internetes keresők találatait, könnyen találunk ilyen figyelmeztetéseket. Mégis, amikor a helyzet eszkalálódott, először Zvecanban – itt több KFOR-katona megsérült, köztük 28 magyar is –, majd Banjskában, meglepődött mindenki.
De ki is áll a banjskai történések mögött? Mindezt egy alapos nyomozásnak kell felderítenie, ám felmerül a kérdés, hogy a pristinai hatóságok vajon mennyire tudnak függetlenek maradni úgy, hogy az ottani politikai vezetés már az első napon megtalálta a felelőst – Szerbiát. Egyelőre csak annyit tudni, hogy a Szerb Lista (ez a koszovói szerbek vezető pártja) korábbi alelnöke, Milan Radoicic vállalta a felelősséget, aki egyébként Pristina első számú ellensége.
Az Európai Parlament a közelmúltban elfogadott egy határozatot, amely szerint Szerbiával szemben intézkedéseket kell majd foganatosítani, ha kiderül, hogy Belgrádnak mégis csak köze van az említett eseményekhez. Összefüggést persze még nem sikerült senkinek sem találni, ahogy bizonyítékokkal sem szolgált senki, vádakból azonban bőven akadt, főleg Albin Kurti koszovói miniszterelnök és Vjosa Osmani elnök asszony részéről. Természetesen, ha a Szerbia elleni intézkedésekről van szó, ezeket egyhangúlag kell elfogadni, vagyis az Európai Unió részéről mind a 27 tagországnak rá kellene bólintania. Magyarország már most jelezte, hogy ez ellen szavazna, nem hivatalosan pedig két további országról is tudni, amelyek nem támogatnának egy ilyen döntést.
A szerb elnök hangsúlyozta: visszahívja a csapatokat, a konfliktus további eszkalációja ugyanis ártana Szerbia európai uniós törekvéseinek.
A banjskai konfliktus legnagyobb győztese így kétségtelenül Albin Kurti, aki ezt egyfajta ürügyként használja ahhoz, hogy miért ne teljesítsen semmit abból, amiben a felek még februárban megállapodtak Ohridban. Mi ezek közül a legfontosabb? A szerbek számára kétségtelenül a Szerb Önkormányzatok Közösségének (ZSO) megalakítása lenne a legfontosabb pont, ami miatt az úgynevezett Quint-országok – Franciaország, Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok – küldöttei nemrég Belgrádba és Pristinába utaztak. Az érkezésük előtt a Szerb Lista bejelentette, hogy kész lenne indulni az új választásokon – ám éppen itt jön az újabb probléma. A koszovói kormány az új választásoknak azt a feltételt szabná, hogy az észak-koszovói szerbek nyújtsanak be egy petíciót, amelyben a polgármesterek leváltását kérik. Az önkormányzatokban a képviselő-testületi tagok lemondását ugyanakkor már nem említették, így ha a szerb többségű észak-koszovói településeken még szerb polgármestert is választanának, a képviselő-testületük (amelyekben albán politikusok ülnek) semmit sem változna. Hogy a Quint-országok mit ajánlottak megoldásként, azt csak találgatni tudjuk: Koszovótól valószínűleg azt kérték, hogy alakítsa meg a ZSO-t és írja ki az önkormányzati választásokat, a szerbektől pedig azt, hogy vegyenek részt ezeken a választásokon, ahogy az Orhidi Megállapodás végrehajtásában is.
Mi lenne most a megoldás? A helyzet újbóli eszkalációjához először is az kell, hogy a polgármesterek és a képviselő-testületi tagok a szerbek soraiból kerüljenek ki. Csak ez teremtene lehetőséget, hogy a szerbek visszatérjenek a koszovói intézményrendszerbe. Ám a megoldáshoz arra is szükség lenne, hogy csökkentésék a különleges rendőri erők létszámát Északon, amiről Pristina sajnos hallani sem akar. Mindemellett a KFOR-katonák számát is növelni kellene, ami az Egyesült Királyságból, illetve Romániából küldött békefenntartókkal részben már megtörtént. Másrészről viszont arra is számíthatunk, hogy az Európai Unió jóval nagyobb figyelmet szentel innentől a Balkánnak, azzal együtt, hogy tekintettel kell lennie az izraeli, illetve az azerbajdzsáni történésekre is.
Az észak-koszovói válság megoldása ugyanis nem különösebben sürgős most sem Belgrádban, sem Pristinának.
Mindeközben a helyzet Koszovóban a következő: amikor a pristinai bíróságok szabadon engedtek több szerbet, hogy azok innentől szabadlábon védekezzenek az ellenük felhozott vádak ellen, Albin Kurti és a belügyminisztere azzal vádolták meg ezeket a bíróságokat, hogy terroristákat engedtek szabadon. Az ilyen vádaskodások a napokban odáig fokozódtak, hogy letartóztattak egy szerbet, mert a Facebook-oldalán találtak egy olyan fényképet, amelyen a férfi egy játékfegyvert tartott a kezében. Habár a bíróságon bebizonyosodott, hogy a fegyver csak játék volt, a 48 órás őrizet után a férfi egy hónapos házi őrizetet kapott. A hatóságok persze erre azt mondták, hogy a fiatal lakásán fegyvereket és töltényeket találtak, ami összefüggésbe hozható a banjskai történésekkel. Vajon mennyire hihető, hogy az állítólagosan érintett fiatal kitett volna egy ilyen fényképet magáról a Facebookra a banjskai események után?
Természetesen okkal merül fel a kérdés: vannak fegyverek Koszovóban? Persze, hogy vannak. De ez korántsem jelentheti azt, hogy a koszovói rendőrség innentől szabad kezet kaphat mindenhez, amikor a koszovói szerbekről van szó. Koszovóban a lakosság kezében lévő fegyverek mégis nagyon fontos kérdés napjainkban is: ezek ugyanis gyakran olyan bűnszervezetek kezébe kerülnek, amelyek éppen Magyarországon át szállítják a migránsokat Nyugat-Európába.
A szerző a Kosovo Online újságírója
