Visszatértek az ukrán kormányba az oligarchák

Kormányváltással próbálja megállítani népszerűségének lassú, ám folyamatos esését Volodimir Zelenszkij. Az ország irányítására alkalmatlan kabinet menesztésével az ukrán elnök egyúttal az amerikai választási esélyekhez is alkalmazkodva korrigált. Repültek ugyanis a demokratákhoz erősen kötődő fiatalok, és Zelenszkij választási ígérete ellenére visszatértek a kormányba az oligarchákhoz kötődő „régi motorosok”.

Tavaly ősz óta 79-ről 51 százalékra csökkent az ukrán elnök népszerűsége. A Razumkov Központ mellett egy másik kijevi közvélemény-kutató, a KMISZ felmérései is azt mutatják, hogy Volodimir Zelenszkijre a biztos választók 40 százaléka szavazna, amennyiben most lennének a választások. Eközben érezhetően megnőtt a rangsorban őt követő ellenzéki Jurij Bojko támogatottsága. Mindez azt mutatja, hogy a leginkább a békében érdekelt Dél- és Kelet-Ukrajnában pártolnak át hozzá Zelenszkijtől.

A népszerűség csökkenése egyrészt természetes, hiszen lassan egy év elteltével elfogyott az elsöprő győzelemből adódó lendület. Emellett leginkább a kormányban és a parlamentben megrendült bizalom rántja magával az államfő népszerűségét. Az immár csak volt miniszterelnök Olekszij Honcsarukban már az ország 63 százaléka nem bízott, de az elmúlt év júliusában szerzett 43 százalékról 36,4-re esett a kormányzó Nép Szolgájának a támogatottsága is.  

Az elnök támogatottsága egyelőre egyáltalán nem nevezhető katasztrofálisnak, a hatalom népszerűségének további gyengülését megakadályozandó azonban Zelenszkijnek lépnie kellett. Emellett az államfő azt is megértette, hogy Ukrajna jelentős mértékben a kabinet alkalmatlansága miatt ismét a katasztrófa szélére sodródott, és ha nem történik semmi, akkor a pénzügyi rendszer összeomolhat. Ez veszélyezteti az állam szociális kötelezettségeinek a teljesítését is. Azt pedig mondani sem kell, hogy ez mivel járna.

Az ukrán realitásokat figyelmen kívül hagyó reformok is inkább csak az „európaiság” látszatát keltették, a gazdaságpolitika pedig egyértelműen a rövidtávú eredményekre koncentrált. A túlságosan megerősödött – a dollárhoz képest az ősztől 19 százalékkal – hrivnya végképp betett az ipar növekedésének, és a mutatók már jó ideje látványosan romlanak. A mezőgazdaság még úgy, ahogy tartja magát, a termőföldek kiárusításának terve azonban nagy felháborodást kelt.

Nőtt a költségvetés hiánya, nincs pénz a nyugdíjak indexálására, a közüzemi díjak a kezdeti csökkenés után ismét nőnek, a bányászok nem kaptak fizetést, az egészségügyi reform pedig gyorsan leült. Eközben belső harcok – az elnöki kabinetet a közelmúltig vezető Andrij Bohdan és utódja Andrij Ermak közötti feszültség –, és botrányok, a kormányfőnek Zelenszkij közgazdasági ismereteit lekicsinylő kijelentéseinek nyilvánosságra kerülése koptatták a hatalom népszerűségét.

Zelenszkij így már nem halogathatta tovább a váltást. A kérdés csak az volt, hogy tapasztalt, ám könnyen önállósodó miniszterelnököt választ – így merült fel két oligarcha, Szerhij Tihipko és Valerij Horoskovszkij neve –, avagy inkább gyengébb jelölt mellett teszi le a voksot annak érdekében, hogy megtarthassa a politikai irányítást a kormány felett. Végül az elnök megegyezett az oligarchákkal és egyfajta vegyes megoldás született.

Míg első kormányának felállításakor a fiatalság és a feddhetetlen múlt volt a fő szempont, addig most az államigazgatási tapasztalat és az ismét erősödő oligarchák közötti egyensúly megtartása. Ennek jegyében az új kormányfő az egy hónapja miniszterelnök-helyettessé kinevezett lembergi Denisz Smihal lesz, aki az erőre kapó Rinat Ahmetov embere. Smihal korábban volt az ivano-frankivszki terület kormányzója, majd az Ahmetov érdekeltségébe tartozó DTEK energetikai vállalat tulajdonában lévő burstini hőerőmű igazgatója. Nem akar lemaradni Ahmetov mögött Ihor Kolomojszkij sem, aki megkapta az ellenőrzést a Naftohaz felett és két gazdasági tárcát is emberei kaptak. De lesz képviselője a kabinetben Dmitro Firtasnak, sőt Petro Porosenkónak is. Figyelemre méltó, hogy bár nem lett miniszterelnök-helyettes, de 2014 óta tartja belügyminiszteri pozícióját az ukrán politika erős embere Arszen Avakov.

Az új kormánytól sem lehet azonban csodát várni. Smihal ugyanis az ukrán elemzők szerint tapasztalt menedzser, jó végrehajtó, ám nem közgazdász. Túl sok kreativitást nem lehet tőle várni, hiszen inkább jó könyvelő, mint stratéga. Ez elég lesz-e ahhoz, hogy az enélkül is komoly problémák közepette megbirkózzon a globális recesszió jelentette kihívásokkal, majd meglátjuk. Most az oligarchákhoz kötődő technokratáké a pálya.