Nem mindennapi felfedezést tettek szerb régészek, egy Kostolac városához közeli szénbánya melletti kukoricamezőn rátaláltak egy ókori római légió táborparancsnoki központjára (principia) – jelentette tudósításában a Reuters hírügynökség. Az egykor Viminacium néven ismert dunaparti város mellett létesített légiótáborban (castra legionis) a II. és az V. század eleje között a legio VII Claudia állomásozott.
A tavasszal beazonosított, majd megásott parancsnoki körzet azért számít unikumnak, mert ugyan több mint száz hasonlót tártak már fel, ám ritka az olyan, amelyik nem beépített modern város alatt, hanem egy szántóföldön fekszik, a romok és a falak a mai talajszinthez képest egyméteres mélységben találhatóak. Összehasonlításképp, az aquincumi legio II adiutrix legióközpontja a mai óbudai Flórián üzletközpont alatt található, egy apró részlete látható csupán az alagsorban lévő élelmiszerüzletben, míg a másik Magyarországon található katonai tábor, a mai Komárom területén fekvő legio I adiutrix brigetiói központja felett épületek állnak.
Az ásatás vezetője, Nemanja Mrdjic tájékoztatásából kiderült, a nagyjából 3500 négyzetméter alapterületű parancsnoki körzetben mintegy negyven helyiség lehetett. A szobák falát fűtővezetékekkel látták el, a régészek a kincstárszobára, a tábori szentélyre, több díszszemlére használt térre és egy kútra is ráleltek. Az egyik helyiség ajtajának sarkában 120 darab ezüstérmét találtak, amelyet valószínűleg egy támadás, vagy egy természeti katasztrófa elől menekülve rejthettek el.
A tervek szerint jövő tavasszal folytatják majd tovább a feltárást, hogy teljes egészében rekonstruálhassák a tábor parancsnoki központját.
Moesia Superior fővárosát, Viminaciumot 1882 óta kutatják. Az elmúlt lassan 140 év alatt a területen találtak már római kori hajót, aranytéglát, jádekőből készült szobrot, padlómozaikokat, falfreskókat, és nagyjából 14 ezer sírt tártak fel. A polgári település, a légióközpont és a tábor körüli katonaváros összlakossága 40 ezer fő lehetett. A régészek becslése szerint ez idáig az egykori ókori település mindössze 4 százalékát sikerült feltárni.
A Belgrádtól mintegy 90 kilométerre keletre található várost 441-ben Attila és hunjai dúlták fel és pusztították el. A VI. század közepén I. Iustinianus bizánci császár újjáépítette, ám 582-ben az avarok végleg felszámolták a települést.
A viminaciumi lelőhelynek van egy érdekes magyar vonatkozása is: szakmai források szerint ugyanis számos, eredetileg Magyarországon – az egykori Pannonia provinciában – talált és onnan kicsempészett leszerelést igazoló bronz okmányt, azaz katonai diplomát jelentettek már be Viminacium lelőhellyel. A szerb műemlékvédelmi törvények ugyanis sokkal megengedőbbek, így Szerbia érintésével így tudták eladni ezeket a műtárgyakat magángyűjtőknek a megtalálóik.
Ha még több történelmi cikket olvasna, akkor kattintson az Időgép rovatunkra!
