A szolnoki Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon (ATAFF) mindig tudatosítania kell az embernek, hogy a látvány alapján dől majd el, hova kerül a fődíj. Nem mintha ez lényegtelen szempont lenne a filmek értékelésekor, de adott esetben más tényezők könnyen elterelik a figyelmet. Így amikor a versenyfilmek közül a kommunista rendőrállam működését bemutató lengyel drámának (Nem hagytak nyomokat) kezdtem szurkolni, rá kellett jönnöm, hogy a látvány ezt nem feltétlenül indokolja. Szó se róla, jó munkát végeztek, de itt a megrendítő történet, a színészi alakítások, valamint Jan P. Matuszynski rendező munkája a kiemelkedő. A műről, ahogy a fesztivál több más versenyfilmjéről, később írunk hosszabban is.
A legjobb látványtervezésért járó díjat így Frosti Fridriksson, az izlandi Isten földje (Godland) munkatársa kapta. Személyesen nem tudta átvenni szombat este, a Szolnoki Galériában tartott díjátadón, de videóüzenetet küldött, melyben azt mondta: Hlynur Pálmason rendező nagyon világos vízióval fogott neki a munkának. Egyszerűen csak bízniuk kellett benne, és igyekezni megtenni a lehetetlent. A díszleteket Izland egyik legszelesebb helyére húzták fel, ahová még út sem vezet. Ráadásul még a zárt térben játszódó jeleneteket is itt rögzítették, szóval igazi kihívás volt a forgatás Fridriksson elmondása szerint. Az Isten földje egy XIX. századi misszionárius megpróbáltatásait mutatja be, a film bemutatóját Cannes-ban tartották. A Filmhu azzal méltatta a produkciót: „ha egyszer megnéznék, alighanem Werner Herzog és Martin Scorsese is lelkesen megtapsolná.”
A második helyre a kissé vontatottabb történetű, időnként kifejezetten giccses, de valóban gyönyörű látványvilágú svájci-osztrák-német Monte Verità futott be. A látványtervért Katharina Wöppermann-t illette az elismerés. A harmadik pedig az említett Nem hagytak nyomokat munkatársa, Pawel Jarzebski. Örömteli, hogy jutott ennek a filmnek is díj, habár a látványvilág kétségtelenül emlékezetesebb volt, mondjuk, Peter Strickland provokatív munkájában, a Flux Gourmet-ban. Talán annyi alapján már sejthető is, hogy olyan volt ez a film, mint A nagy zabálás, csak sokkal színesebb, nehezebben befogadható látvánnyal.
A képzőművészeti versenyprogramban Cyril Nehmétől az Álmodtam Karthágóról lett a fődíjas. A film, mint írják, „a operaénekes felkészülését, lelki, fizikális megpróbáltatásait hozza intim közelségbe.” A legjobb diákfilmnek járó elismerést Dóczé Pétertől a Szülői útmutatás kapta.
A nagyjátékfilmes zsűri tagjai idén az Oscar-díjas Mindenki rendezője, Deák Kristóf, a Kapj el, ha tudsz látványtervezője, Jeannine Oppewall, valamint Szabó Gábor operatőr voltak. Utóbbi olyan filmek készítésében vett részt, mint a Meteo, vagy néhány éve A martfűi rém. A képzőművészeti zsűriben a Macskafogó rendezője, Ternovszky Béla foglalt helyet, mellette pedig Csurka Eszter képzőművész és Traub Viktória animációs filmrendező.
