Platina szakácskönyve igazolná, hogy már a reneszánsz idején is voltak vegetáriánusok? Darida Benedeknek ez volt az egyik kedvenc félreértése, amellyel a kötet fordítása során találkozott. A szerkesztővel, Cserna-Szabó Andrással közösen a Nyitott Műhelyben mutatták be a könyvet, amely több mint ötszáz év elteltével olvasható először magyar nyelven. Ha pedig lúd, legyen kövér: főztek is belőle. Igaz, lúd helyett inkább vaddisznóból, isteni vadas született, miután pedig alkohollal készült, sokszor egészen forraltboros hangulatuk támadt közben.
A bemutatón aztán sorolták, mi mindennel találkozhatunk az interneten, amit biztosan nem érdemes elhinnünk az első európai nyomtatott szakácskönyvről. Az tény, hogy a kötet erős a salátákban, ezek nem is nagyon változtak a reneszánsztól napjainkig. Na de azért egy olyan szakácskönyvet, amely tarajos sültől mogyorós peléig mindennel dolgozik, talán túlzás lenne a vegetáriánusok figyelmébe ajánlani. Aztán azt is félreérthetik sokan, hogy akkoriban cannabisszal főztek. – Az ember rögtön arra gondol, hogy biztosan space cake készült az akkori Rómában, miközben a kender ártalmatlan összetevőjét, a magját használták csupán – jegyezte meg Darida.
Egyszerre olvasunk szakácsot, kertészt, földművest és lakberendezőt, de néha belenyal a filozófiába is – sorolta Cserna-Szabó. Furcsa lehet számunkra, mikor a szakácskönyv szerzője hirtelenjében kitér rá, mit gondol a boldog életről, esetleg hogy mit kell csinálni felkelés után, hogyan érdemes a körtét kapálni. Apiciusnál eközben szinte csak a recepteket ismerjük. Jó kérdés Cserna-Szabó szerint, hogy eleve így volt-e, esetleg a szövegeket később másoló szerzetesek hagyták el, mert esetleg erősen egyházellenesnek ítélték. Platinánál viszont szokatlan, hogy bár keresztény világban vagyunk, alig van erre utalás, Jézus neve is csak egyszer hangzik el. A böjti receptek viszont árulkodnak például az akkori közegről.
Ahhoz sem lehetünk hozzászokva, hogy egy szakácskönyvben nincsenek anyaghányadok – tette hozzá Cserna-Szabó. Ebben a korban még inkább egymásnak írták a szakácsok a receptgyűjteményeket, és a másik munkájára is erősen alapoztak. – Akkoriban már elég sok kéziratos szakácskönyv létezett, úgy is mondhatnám, hogy Platina ezt a könyvet is úgy lophatta össze. Elég másként működtek még a szerzői jogok, nem számított akkor még lopásnak a dolog – magyarázta Cserna-Szabó. A kötet hangulata alapján úgy érezte, volt egy nagyobb haveri társaság, afféle élvhajhász humanisták. „Amikor véget ért a melójuk a pápai könyvtárban vagy a bíborosi fordítóirodában, összegyűltek egymás házában, és elkezdtek főzőcskézni, még ha persze volt saját szakácsuk is.”
A szerkesztő néha azt is érezte, mintha csak Boccaccio-novellákat olvasna, „a hivatkozási alapjai 99,99 százalékban az antikvitásból jönnek, Arisztotelész van és Vergilius, nincsen Szent Ágoston”. Ettől még azért Platina úgy látja, a késő görög hedonizmus nem volt olyan jó gasztronómiában, mint a saját koruk, az I. század nem verte a XV.-et. Megpróbálta Cserna-Szabó szerint „összepattintani a kereszténységet a hedonizmussal”, de azért ezt finomabban tette. Néha azért mentegetőzve: „miután három oldalt írt már arról, hogy milyen borokat milyen sorrendben kell inni, akkor megjegyezte, hogy ő tulajdonképpen nem is szokott bort inni. De ha mégis, hát ő a világelső a bor vizezésében. Azért csak elsportfröccsöztek a humanisták kedélyesen a recept felett.” Továbbá behozza az orvosi vonalat is Platina, hasonlók nem rémlenek az első magyar szakácskönyvekből Cserna-Szabónak, Rézi néninél sem találkozott olyasmivel, mi jó az epének, meg hogy mitől lesznek teremtő testnedveink. Viszont a jelenhez tökéletes visszacsatolás ez, hiszen a mai tévészakácsok is folyamatosan csak arról beszélnek: tegyél bele egy kis koriandert, mert attól jobban hallasz, ha pedig hozzáadsz sárgarépát, még a látásod is erősíted.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/47. számában jelent meg, november 18-án.
