Zágoni Balázs sokrétű alkotó: filmrendező, forgatókönyvíró, az erdélyi Filmtett kritikai portál alapítója, a Kincses Képeskönyv várostörténeti sorozat ötletgazdája, de sokaknak a Barnikönyvek, valamint az Év Gyerekkönyve díjjal jutalmazott ifjúsági regény, A Gömb és folytatása, az Odaát szerzőjeként lehet ismerős a neve.
Nemrég jelent meg új kötete, a Karácsonyi kitérő, amelyet a szerző családi kisregényként aposztrofál. Főhősei – anya, apa és három különböző korosztályú gyerek – mindent megpróbálnak megtenni azért, hogy ezúttal ne fulladjon katasztrófába a karácsony, és meghitten készülhessenek az adventi időszakban a közelgő ünnepre. Váratlanul azonban minden a feje tetejére áll, amikor egyik délután a zebránál kéregető, jó szándékú koldussal találkozik a család egyik kislánya.
Zágoni Balázs korábban a kolozsvári Koinónia Kiadó számára írta meg az Irány a suli! című kötetét, amely öt különböző korban játszódó iskolakezdésről szóló mesét tartalmaz. Ahogy a szerző elárulja, a jelenkori mesében nagyon megkedvelte két szereplőjét, Lilit és Bencét, hozzájuk találta ki a középső testvért, Emmát, aki a Karácsonyi kitérő főszereplője lett. A nemrég megjelent kötet illusztrációit Szabó-Nyulász Melinda grafikus, animációs rendező készítette.
A tárgyakról, a tárgyakkal való elhalmozásról szól manapság a karácsony, amit sokan egyfajta versenyként értelmeznek, Zágoni Balázs épp erre próbál rámutatni könyvében. Mennyire távolodtunk el a karácsony igazi üzenetétől? Képesek vagyunk visszatalálni a szentségéhez? – Ha mindig arra törekszünk, hogy minél nagyobb tárgyi ajándékot adjunk egymásnak, akkor ez a játék megnyerhetetlen lesz, mert ez csak nagyon rövid időtartamú örömöt adhat – mondja Zágoni Balázs. – Mindenki tisztában van vele, hogy a karácsony elüzletiesedett, egy egész iparág épült az ünnepre, a kérdés azonban még mindig az, hogy egyénként, családként mit kezdünk ezzel. Belemegyünk a játékba? Ha igen, milyen mélységig?
Zágoni Balázs úgy látja, mindig a tökéletes karácsonyt akarjuk megszervezni, de ez elsősorban arra irányul, hogy sikerüljön minden az általunk kitalált koreográfia szerint. Eközben minimális figyelem jut a szegényekre, a kilátástalan élethelyzetben lévőkre. Mindig könnyebben észrevesszük azt, akinek több van, mint nekünk. Hozzájuk viszonyítva úgy érezzük, az élet igazságtalan velünk, és könnyen átsiklunk azon, hogy mennyi embernél van több mindenünk. A szerző új könyve ezért is foglalkozik azzal, miként viszonyulunk a társadalom perifériájára szorult embertársainkkal, képesek vagyunk-e segítő kezet nyújtani nekik.
– Ez nem választható el Jézus születésétől. Neki sem jutott hely a fogadóban, csak az istállóban. Márpedig egy biztos: karácsonykor az istálló lett a világ középpontja. Elszomorító, ha a mi életünkben sincs helye azoknak, akik csak itt tudják meghúzni magukat. Nagyon fontos volt számomra, hogy ebben a mesében nem a szülők, hanem egy gyerek kezdeményezi a segítségnyújtást. De ő is megtapasztalja, hogy milyen furcsán néznek rá attól a pillanattól kezdve, hogy szóba állt egy koldussal. Maga is belső küzdelmek révén jut el oda, hogy segíteni szeretne ezen az emberen: számonkéri a koldustól, hogy miért alkoholszagú. Beszélgetni kezdenek, és innen már nincs visszaút. Talán épp azért olyan nehéz szóba állni az elesettekkel, mert akkor az ő történetük egy kicsit már a mienk is lesz. És innen már csak egy lépés az az igen felkavaró gondolat, hogy ha másképp alakulnak a dolgok, akár mi is ülhetnénk az ő helyükön. Végül az sem mellékes, hogy amit Emma a koldusnak szán, egy furcsa fordulat révén az övé és családjáé lesz. Valamilyen módon még akkor is maguknak teszünk jót, amikor másokon segítünk – fogalmaz a szerző.
Zágoni Balázs szerint a szeretetnek olyan a természete, hogy az ember tesz egy apró gesztust, majd ráeszmél, ennél sokkal többet is tehetne. – Magával ragadja az örvény, beszippantja a jó cselekedet mámora. Ezt éli át Emma, és rajta keresztül a családja is ebben a mesében. Noha a szülők nem kimondottan támogatók, de nem is ellenzik lányuk tervét. Kicsit tartanak az ismeretlentől, de lányuk miatt mégis úgy döntenek, felkeresik a nyomortelepet, ahol a koldus él a családjával. A kamasz Lili közben lövögeti őket, próbálja aláaknázni a találkozást, de őt is megérinti a kilátástalan helyzet, és végül segít a maga módján.
A könyvben megjelenő szegénynegyedet a szerző Kolozsvár hírhedt nyomortelepéről, Patarétről mintázta, ahol pár évvel ezelőtt járt karácsonykor a családjával. – Az elmúlt évtizedek során volt nagyon sok szép karácsonyi élményünk családi körben, ajándékokkal. De azok összemosódnak, míg ez az élmény nagyon élesen él mindnyájunkban.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/46. számában jelent meg november 12-én.
