Megtörtént, amire a rajongók hat éven keresztül fogyatkozó reménnyel ugyan, de vártak: november 18-án – az egyik alapító tag, Malcolm Young halálnak harmadik évfordulóján – megjelent az AC/DC legújabb albuma, a Power Up. Különösen azt követően adták fel sokan a reményt, hogy az énekes Brian Johnson (73) 2016-ban egy koncertsorozat közben hallásproblémái miatt kiszállt a bandából, és az őt helyettesítő Axl Rose teljesítménye igencsak megosztó volt. Majd a zenéléstől romló egészségi állapota miatt 2014-ben visszavonult alapító, Malcolm Young 2017-ben bekövetkezett halála adott okot aggodalomra, illetve hogy a 2016-os koncertsorozat után a basszusgitáros Cliff Williams (71) bejelentette visszavonulását.
De most, a Power Uppal valóban bekapcsoltak a(z öreg)fiúk. Sőt, ismét ráléptek a gázpedálra.
A lemezen hallható dalokat az egyetlen élő alapító tag, Angus Young (65) válogatta Malcolm kedvenc, de még kiadatlan dalai közül. Aki belehallgat a 12 szerzeményt tartalmazó albumba, azonnal felismeri a jellegzetes AC/DC hangzást, és nem fog csalódni. A dinamika ugyanaz, mint a megelőző nagylemezek mindegyikén, csak a dalok változtak. Az alapot annak a Phil Ruddnak (66) a dobtudása adja, akit 2015-ben ugyan kábítószer-birtoklás és gyilkossággal való fenyegetés miatt elítéltek, majd kidobtak a zenekarból, de azóta jó útra tért, és a banda valaha volt legjobb dobosának tartják. A Malcolm helyét átvevő unokaöcs, a ritmusgitáros Stevie Young (64) a szokásos megbízhatósággal adja a ritmust Angus szólógitárjátéka alá, amit a másik oldalon Cliff Williams basszusgitárja támaszt meg.
Nem mondom, hogy akkora lesz a Power Up sikere, mint az 1980-as Back in Blacknek, amely 50 milliós eladási példányszámával a hard rock legsikeresebb lemeze volt, és a harmadik legnagyobb példányszámban eladott album a világon, de biztos sokat hallgatott lemez lesz.
Szinte hihetetlen, hogy a banda, amelynek a legfiatalabb tagja is 64 éves, mekkora energiával dolgozik ma is. Az időközben megoperált és hallását visszanyert Brian Johnson – aki egyszer jellegzetesen rekedt hangjának eredetére vonatkozó kérdésre viccesen azt válaszolta, hogy az a napi whisky- és szivarfogyasztásnak köszönhető – ugyanolyan lendülettel énekel és mozog a színpadon, mint harminc-negyven évvel ezelőtt. A Shot in the dark hivatalos videóján Angus Young is ugyanúgy mutat ausztrál iskolásokat idéző egyenruhájában, mint évtizedekkel ezelőtt, és mozgásán sem nagyon látszik az idő múlása.
A dalokat különösebben nem érdemes elemezni, mert azokat hallgatni kell. Talán annyit érdemes megemlíteni, hogy a keményebb szerzemények mellett, mint például a már említett Shot in the Dark – amely engem a Gone shootingra emlékeztet – vannak melodikusabb szerzemények, mint például a Through the mists of time, amely viszont az 1990-es Moneytalksot idézi.
AC/DC: Power Up, 2020.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar 2021/1. számában jelent meg január 1-jén.
