Szökés Észak-Koreából, a földi „paradicsomból”

Szökés Észak-Koreából, a földi „paradicsomból”

Kézzel füvet nyíró emberek Phenjanban 2013 májusában. (Fotó: Magyar Hang/Lukács Csaba)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Bár az iskolában azt tanulják, majd később minden csatornán az sulykolják beléjük, hogy a földi paradicsomban élnek, évente mégis több ezren próbálnak megszökni Kim Dzsongun diktatúrájából. A két Korea közötti határ a világ legjobban őrzött, kétmillió aknával biztosított „demilitarizált övezete”, így az északról menekülni akaróknak jóval hosszabb utat kell választaniuk. Nincs más választás, mint Kínán keresztül próbálkozni. Ha elkapják őket, kivégzik őket vagy munkatáborba kerülnek – akárcsak Ceausescu Romániájában annak idején, itt is a határőr katonák kitüntetést és szabadságot kapnak, ha elfognak vagy lelőnek egy határsértőt.

Szóval első lépésként át kell gázolni a kiszámíthatatlan határfolyón, aztán Kínában is bujkálni kell, mert akit elkapnak, visszatoloncolják a szinte biztos halálba. Az RTL+ csatornán most egy, a Sundance Filmfesztivál közönségdíját is elnyerő, megrázó dokumentumfilm, a Szökés Észak-Koreából (Beyond Utopia) látható erről az igen veszélyes folyamatról. Egy öttagú család (köztük két kisgyerek és a nyolcvanéves nagymama) menekülését követhetjük nyomon több szocialista országon át, míg végül Thaiföld érintésével eljutnak Dél-Koreába. Van egy másik, kevésbé sikeres sztori is: egy már korábban kijutó édesanya akarja kimenekíteni a 17 éves fiát a remetekirályságból az embercsempészek, vagyis ahogy a filmben nevezik, a „brókerek” segítségével. Ez a szál nem végződik heppienddel: a fiút elkapják, vélhetően megkínozzák és büntetőtáborba kerül.

A film középpontjában egy dél-koreai emberi jogi aktivista és keresztény lelkész, valamint szervezete áll. A csoport célja, hogy az Észak-Koreából szökni próbáló embereknek nyújtson hathatós segítséget és támogatást – nem ritkán pénzéhes, az embereket árunak tekintő dílerek „szakértelmét” és helyismeretét is igénybe véve. Kim pásztor már legalább ezer embernek segített kijutni, miközben neki is megvan a maga tragédiája, hiszen egy elkerülhető balesetben meghalt a fia, de ő akkor is épp misszión volt, és nem tudott neki segíteni. A dokumentumfilmből az is kiderül, hogy a szervezet munkatársai a környező országokban is az életüket kockáztatják: hiába a védett házak és segítők, a lebukás súlyos következményekkel járhat, a menekülteket visszatoloncolják Észak-Koreába, ahol szinte biztosan halálbüntetés vár rájuk.

Hátborzongató felvételeket is látunk az elzárt országból, ahova ritkán jut be kamera – ezeket nem a filmesek készítették, hanem helyiek, életük kockáztatásával – egy képrögzítésre alkalmas eszköz birtoklása is már főbenjáró bűn és súlyos büntetést vont maga után. Ami a legmegdöbbentőbb: a földi pokolból kimenekült gyerekek – de még az idős nagyszülő is – arról beszélnek, Kim Dzsongun mennyire nagyszerű ember. E sorok írója egyébként találkozott Dél-Koreában élő egykori északiakkal – a tapasztalat az, hogy a diktatúra annyira tönkretette az életüket, hogy az új országba nem tudnak beilleszkedni, és visszavágynak a korábbi, jól megszokott „biztonságba.” A Sundance Filmfesztivál közönségdíját is elnyerő, feszült hangulatú dokumentumfilm az On The Spot ajánlásával érkezett az RTL streaming platformjára, magyar szinkronnal.