Na, ugye! – kiáltotta világgá a Facebookon a drágajóminiszterelnökúr 2015. november 15-én, miután a magyar labdarúgó-válogatott az aznap rendezett pótselejtezőn a norvégok ellen bebiztosította részvételét az Európa-bajnokságon. Azt írta: na ugye, de úgy értette: igazam volt. Ez a na ugye és a futballgyőzelem igazolni láttatta a megannyi tonna betont, amit stadionokba öntöttek az összeomlani készülő kórházak szomszédságában, a tíz-sokmilliárdokat, amelyek taopénzek formájában mentek a puszta közepére felhúzott fociakadémiákba.
Na ugye! – gondoltam, amikor a pöttyös babapopsik nagy rajongója, ezzel párhuzamosan a 8-as és a 13-as szám nagy ellensége (nem viccelek, nézzenek utána), Matolcsy György jegybankelnök a saját blogjában kiadta a gazdaságpolitikai fatvát a kormány családpolitikájára. Matolcsy úr írásának persze két célja volt: a kisebb fontosságú cél, hogy elmondja, 2000–2002 között volt utoljára zseniális a lakástámogatási politika kis hazánkban. Csak a jegybankelnökúr jól ismert szerénysége akadályozta meg őt abban, hogy leírja, ebben az általa kiválónak ítélt időszakban éppen egy Matolcsy György nevű személy volt az ország gazdasági területért felelős minisztere. Az ennél a ténymegállapításnál is fontosabb cél az írással az lehetett, hogy ismét rúghatott egy méreteset a jegybankelnökúr régi riválisa, Varga Mihály pénzügyminiszter úr hátsójába.
Csókolom, csokja van? | Magyar HangA nem túl bonyolultra vett írás lényege: a kormány családpolitikai intézkedéseinek, különös tekintettel a tavaly bevezetett csoknak és társainak elsősorban árfelhajtó hatása van a lakáspiacon. Annak következtében nem a gyerekes családok, hanem elsősorban a lakásépítő vállalkozások járnak jól a projekttel. Ahogy Matolcsy bankelnök írja: „Miért is ne vallhatnánk be, hogy a magyar gazdaságpolitika egyik gyenge pontja a lakáspolitika, ahol minden jó szándék végül fordítva sül el: siker helyett kudarcot szül? (…) Az új lakáspolitika azonban már indulásakor több sebből vérzett: (…) kizárólag a keresletet erősítette, a kínálatot nem, ezért eleve inflációt gerjesztett. (…) Ennek lett a következménye a mai fenntarthatatlan lakáspolitikai és ingatlanpiaci helyzet, ahol a kizárólag a kereslet élénkítésére fókuszáló, jó szándékú családpolitikai intézkedések száguldó ingatlanpiaci inflációt eredményeztek, elégtelen újlakás-kínálat mellett.”
És ezen a ponton jött el az én „na ugye”-pillanatom. Ugyan nem vagyok bankelnök, de még csak híres-neves közgazdász sem, ám a kifinomult „józan paraszti ész”, valamint a „vak is látja” szofisztikáit előhúzva lényegében ugyanezeket írtam le úgy
egy évvel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon, a miniszterelnöknek az évértékelő beszédében bejelentett újabb csokhitel-cunami és készpénzeső után. Akkor, egy éve többek között ezt írtam: „a csok kiterjesztése a használt lakásokra ugyanolyan árrobbanást fog előidézni a használtlakás-piacon, mint amilyent előidézett bevezetésekor az új ingatlanok piacán. Ugyanis az új lakások ára a csok hatására gyakorlatilag a csok összegével emelkedett. Ennek bekövetkezése borítékolható a most új piacként bevont használt lakásoknál is. Magyarán a kormány azokkal szúr ki, akik használt lakást vennének, de nem jogosultak csokra (vagy nem szeretnének élni vele), mivel ők mostantól jóval magasabb áron juthatnak majd lakáshoz”.
Jó reggelt kívánok, megjöttek a felcsúti NER-huszárok! Arról persze Matolcsy „MSZMP” György egy betűt sem ír – hiszen a célpont nem Orbán, nem a kormány és nem a Fidesz, hanem, ahogy fentebb már kifejtettük, régi nemezise, Varga Mihály –, hogy az egész „családpolitikai intézkedések” csokostul, hitelestül, szja-kedvezményestül nem más, csupán egy politikai termék. A politikai termék célja nem az, hogy több gyermek szülessen (itt jegyezzük meg, nem is születik több gyerek, hanem inkább folytatódik a lassú fogyás), hanem az, hogy amikor Németh Szilárd vagy más tehetséges államférfiúnk ellátogat lakossági fórumot tartani Kiskunborzasztóra, akkor nagyon is fátyolos legyen szépkorú női hallgatóságának a tekintete. És amíg Matolcsy Varga Mihállyal, Németh Szilárd meg a fideszes nyugdíjas nénikkel van elfoglalva, tovább fogy a magyar.
„Jöttek, mentek, győztek, sok kislányt megfőztek.”
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/3. számában jelent meg január 17-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/3. számban? Itt megnézheti!
