A bolygónkra gondolhatunk egy hatalmas élőlényként is
James Lovelock 2005-ben (fotó: Wikipédia)

Pontosan a 103. születésnapján hunyt el a XX. század egyik legnagyobb hatású környezetkutatója, a brit James Lovelock, aki a Gaia-elméletről közismert, bár élettörténete olyannyira szerteágazó, hogy nem lehet egy tudományterületre korlátozni. Lovelock igazi reneszánsz ember volt: orvosi végzettsége dacára inkább kémikusnak tekinthető, de kutatta az élőlények lefagyasztásának lehetőségeit, a mesterséges intelligenciát, az elektronok detektálását és a levegőben lévő ózonréteggyilkos klór–fluor–szén-vegyületeket is. Élete nagy részében nem volt semmilyen kutatóintézet alkalmazottja, tekintélye mégis megkérdőjelezhetetlen maradt.

Lovelock munkássága nélkül a zöldmozgalom talán évtizedekkel később indulhatott volna útjára. Ő volt az első, aki – részben az általa kifejlesztett rendkívül érzékeny detektorok segítségével – képes volt kimutatni a levegőbe és a vizekbe jutó szennyező molekulákat, és úttörő szerepet játszott az ózonlyuk kutatásában, illetve a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás vizsgálatában. Egy néhány évvel ezelőtti interjújában úgy becsülte, a földi bioszféra élettartama utolsó egy százalékába lépett – vagyis közel a teljes kihalás. Ugyanakkor nem volt tipikus környezetvédő, hiszen nem utasította el az atomenergiát, sőt a vegyipart sem. Lovelock tudós volt, a szó legnemesebb értelmében: következtetéseit nem befolyásolták ideológiák, kizárólag a valóság.

• Mi tette Lovelockot a világ egyik legtekintélyesebb környezetkutatójává?
• Mennyire elfogadott a Gaia-elmélet?
• Mit jövendölt Lovelock a Föld sorsáról?

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!