Ki-ki vérmérséklete szerint, valaki történelmi pillanatként, mások jelentős előrelépésként értékelik, hogy az Alzheimer-kór gyógymódjának több évtizedes, eddig kudarcot kudarcra halmozó kutatása során először sikerült egy kísérleti hatóanyagnak egyértelműen lassítania a betegek mentális hanyatlását. Ez még messze nem a célvonal, hiszen a hatás csekély, és csak másfél évig létezik biztosan – de ez már tényleges hatás, ellentétben az eddigi próbálkozásokkal. Arra azonban nem szabad számítani, hogy ez a gyógyszer a mai Alzheimer-betegek életében gyökeres változást fog hozni.
A következő években hatalmas dilemmával kell szembenézniük az egészségbiztosítóknak, először az Egyesült Államokban, majd szerte a fejlett világban: támogassanak-e egy méregdrága Alzheimer-gyógyszert, amely bizonyított módon képes hátráltatni a kórral járó szellemi leépülést, de a hatása a mindennapi életben valószínűleg nem is mindenki számára lesz érzékelhető? A lecanemab nevű hatóanyagról van szó, amelyet a Eisai és a Biogen gyógyszercégek közösen fejlesztettek ki, és amely mindenképpen tudományos áttörésnek számít abban az értelemben, hogy eddig soha nem sikerült semmilyen gyógyszerrel bármiféle javulást elérni az Alzheimer-betegek állapotában. Kérdés azonban, hogy ennek a javulásnak van-e klinikai jelentősége.
• Hogyan hat az új hatóanyag?
• Mennyire lesz vajon sikeres a klinikai gyakorlatban?
• Mennyire lehetünk biztosak az Alzheimer-kór hátterében húzódó mechanizmusok helytállóságában?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
