A komlói idegen

A komlói idegen

Fotó: Unsplash/Aaron Burden

Amikor kiröpültek a gyerekek, Ilona hamar rádöbbent, hogy a világ tágas és továbbra is rengeteg izgalmat kínál. Először egy üvegfestő tanfolyamra iratkozott be, helyes kurzus volt, érdekes emberekkel és látványos eredményekkel. Egy pici, nagyon ügyes lány tanította őket, és eleinte sehogyan sem értette, hogy a picit egy nagy lány várja a foglalkozás végén, szájon csókolják egymást, és kézen fogva mennek el. Ilonának volt egy kis füzete, abba jegyzett le minden érdekes gondolatot.

Jánosnak is tetszett az üvegfestés. Otthon, leginkább persze hétvégeken, Ilona és János együtt festett üveget, amit János különösen szeretett. Szerdán fölhívták őket a gyerekek, hogy vagytok, anya? Apátok is megtanult üveget festeni, a fecske a kedvenc motívuma.

Ilona a kosárfonást is élvezte, remek társaság gyűlt össze a tanfolyamra, sokat viccelődtek, nem veszekedtek politikán, bár volt köztük egy furcsa alak, az nem vett részt a társalgásban, a sarokba húzódva figyelte őket, és soha nem lett kész időben. Ilona róla is lejegyzett néhány sort. Amikor otthon gyakorolt, a férje is vele illesztgette a vesszőket. Ilona megmutatta a praktikákat, és János nem volt ügyetlen. Közben beszélgettek, régi eseteket emlegettek föl, könnyen szállt az idő, gyorsan elfogyott az amerikai fűz. János elhatározta, fonni fog egy fotelt. Hozzá is kezdett, és bár elég jól haladt, végül rájött, azt nem lehet ketten csinálni, mint ahogyan nem is ketten fognak benne üldögélni, ha mégis elkészülne. El is ment a kedve tőle, szerencsére jókor.

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1490 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!

Címkék: tárca