A Tisza szabályozása

Ködszurkálás. Ennél képszerűbben és pontosabban lehetetlen leírni a politikai jövő megfejtésére tett kísérletet, legyen a próbálkozó akár a politikatudományok fekete öves nagymestere, ilyen-olyan szakértő, a közéletben szügyig tapicskoló zsurlaniszta vagy akár a közért az átlagosnál emeltebb szintű felelősséget érző, néhány szomorú sör után az eseményeken morfondírozó választópolgár. Mégis fontos, hogy értelmezzük mindazt, ami köröttünk és velünk történik, történni fog, máskülönben a partvonal mellőli szemlélődés, a tehetetlen sodródás érzete totális valósággá válik. Ki gondolta volna február elsején, hogy másnap feje tetejére áll a közélet, s bő egy héttel később már nem Novák Katalinnak hívják a köztársasági elnököt? És ki gondolta volna, hogy az azokban a napokban természetesnek, így nem is olyan fontosnak tetsző fejlemény, miszerint a kegyelmi ügy nem csupán a legfőbb méltóságot, hanem az igazságügyi minisztert is elsodorja, négy hónappal későbbre olyan mértékben szerkeszti át az ellenzéki oldalt, amire idehaza a rendszerváltás óta nem volt példa?

Mindezt csak azért, mert a minap jómagam is beledöftem a ködbe, hogy megállapítsam: Magyar Péter viharos sikere akár a hőn áhított konszolidációt is elhozhatja, mert a Fideszben lehet az az olvasata, hogy politikahasznosságilag érdemes a Tisza Párt első második emberének átengedni az „utcaharcos” imázst. Vagyis olyan képet festeni, hogy kedves szavazó, itt van ez a kekec, folyamatos küzdelmet vívó, nyughatatlan figura, és itt vagyunk mi, a békepárti nyugodt erő, élünkön a sokat tapasztalt, bölcs, higgadt vezérrel, tessék választani. Ködszurkálás lesz ez is, de most, két héttel az urnák zárása után mindez a legkevésbé sem tűnik valószínű forgatókönyvnek. Kezdjük a matekkal.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap július 4-ig kapható 2024/26. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!