Fabricius Gábor: Elhallgatták a hősöket előlünk

Nem a társadalom egészéről, hanem a korszak áldozatairól készítettem az Eltörölni Frankot című filmet, az áldozatok története traumatikus értelemben viszont a teljes társadalomra érvényes – többek közt erről beszélt lapunknak adott interjújában Fabricius Gábor. A rendező a nyolcvanas évek politikai pszichiátriájának sötét, nyomasztó világát kívánta megmutatni. Mint a Magyar Hangnak elmondta, a disztópia, a sci-fi irányába tolta az egészet, még ha az nagyon orwelli vagy kafkai sci-fi is. – Nem csupán egy nyolcvanas években játszódó történelmi film ez, nyitottabban fogalmazok a hatalom-egyén viszonyáról, és ebből a szándékból következett a látvány – tette hozzá.

Szóba került az is, hogy az alkotó szerint eddig a magyar filmek nem igazán meséltek el hasonló történeteket, miközben úgy szerinte a jelenben is másképp élnénk. – Nyitottabban gondolkodnánk saját magunkról és másokról. Büszkébbek tudnánk lenni saját magunkra. (...) Minket viszont ezekről tudatosan leszedtek, elhallgatták a hősöket előlünk. Ahogy Kádár is megmondta: nem fogunk hősöket csinálni belőlük. Inkább elhazudták őket – fejtette ki Fabricius Gábor.

• A filmben látott nyomasztó világ mennyire a politikai pszichiátria sajátja? Vagy az egész rendszer ilyen volt?
• Mit lehet kezdeni ennyi évtized után az ügynökaktákkal?
• Fontos szempont volt számára, hogy politikai oldalakon átnyúlva, mindenki fontosnak érezze a történetet?