„Úgy emlegették Orbánt és Kövért, hogy Marx és Engels”

Orbán Viktor 60. A kormányfő közelgő születésnapja előtti napokban egykori politikustársait, ismerőseit kérdezzük cikksorozatunkban arról, hogyan emlékeznek rá. Milyennek ismerték meg? Mennyit változott harminc év alatt? Élesen szembefordult múltjával? Mi jelentette a vízválasztót? Ezúttal Hegedűs Istvánnal beszélgetünk, aki a Fidesz hőskorában csatlakozott a szervezethez, kezdetekben a párt választmányi tagja, illetve 1990–94 között országgyűlési képviselője volt.  

– Mikor találkozott először Orbán Viktorral?
– A Fidesz első nagygyűlésén, 1988. április 30-án léptem be a szervezetbe, de emlékeim szerint akkor még nem beszéltünk. Személyesen inkább ’88 nyarán ismerkedtünk meg, amikor Szárszón volt egy ellenzéki jellegű rendezvény, amin többen részt vettünk. Ismeretségünk akkor vált szorosabbá, amikor elkezdtük szervezni az első kongresszust és a vezetőségbe mindketten bekerültünk.

– Mi volt az első benyomása róla?
– Mikor beléptem a Fideszbe, nem csupán Orbán Viktor, de az egész alapító gárda nagy hatást tett rám. Kitűnően beszéltek, nem csak Orbán, de Szájer is, aki inkább a szakmai, jogi területekkel foglalkozott, vagy Fodor Gábor, aki az üléseket vezette. Bátor, értelmes, racionális nyelvet beszélő társaság volt. Akkor még nem merült fel, hogy szükség lenne egy vezéralakra, Orbán egy volt az alapítók közül, de tény, hogy a legkiválóbbak közé tartozott. Kommunikációs stílusa még más volt akkoriban: hadarva, de rendkívül meggyőzően beszélt, nem olyan kimódoltan, mint manapság. Például a már említett szárszói összejövetelen tartott egy emlékezetes előadást: úgy beszélt, hogy mindenki azt érezhette, személyesen őt szólította meg. Előadásmódját a sodró lendület jellemezte, mindenkire ránézett, az embernek az volt a benyomása, van valamiféle karizma ebben a figurában.

• Mikor robbantak az ellentétek a párton belül?
• Orbán radikalizálódásában komoly szerepe lehetett Kövér Lászlónak?
• Hogy vált Orbán liberálisból konzervatívvá?