„Isten és én kevesek vagyunk ehhez”

Amikor először jártam Berki Noéminél, annyira szégyellte a szegénységét, és annyira félt a rosszakaratú emberektől, hogy kérte, ne írjam le a nevét. Lett hát Evelin. Pedig az a riport leginkább a helytállásról, a kitartásról, csupa példaértékű dologról szólt. Hiszen az a legrosszabb kombináció, ha valaki úgy keres munkát, mint ahogyan ő keresett: egyedülálló, kisgyerekes, mozgássérült, roma nőként. 

Eltelt majdnem fél év, Noémi olvasóink révén talált munkát, és kap támogatást is. Kiderült számára, hogy vannak jó emberek is, ezért már vállalja a nevét és az arcát, bár fél tőle, hogy elítélik korábbi bátortalanságáért. Noémi gyermekével a családok átmeneti otthonában lakott. Amikor már felnőttként leérettségizett, sikerült albérletbe költözniük, egy kis szoba-konyhás házrészbe, most pedig szakmát tanul, mindjárt kettőt: bér- és társadalombiztosítási ügyintéző lesz.

A válaszokat és a teljes interjút a Magyar Hang július 16-án megjelent, 2021/29. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online !