A tudományos közösség szinte egészének – és az Európai Unió tisztségviselőinek – véleménye szerint a kormány kizárólag azért találta ki az egyetemek alapítványok alá rendelését, hogy azok kuratóriumain keresztül kivégezze az egyetemi autonómiát, és átvegye a hatalmat a felsőoktatási intézmények felett. Az EU erre válaszul kizárta az alapítványi egyetemeket a legfőbb kutatási pályázatokból. Ez a büntetés rengeteg kutatót ért gyomorrúgásként, sokan minden reményüket elvesztették arra, hogy valaha is normális tudományt csinálhatnak ebben az országban. A Fiatal Kutatók Akadémiája félszáz fiatal kutatót kérdezett meg anonim módon a személyes tapasztalataikról. Kiderült: az egész magyar tudományos közösség kivétel nélkül súlyos sebesüléseket szenvedett, és nem is pénztelenség fáj a legjobban, hanem a leszakadás, az elszigetelődés és a megbélyegzettség szégyene.

Lassan két évvel ezelőtt az Európai Bizottság javaslatára az Európai Unió Tanácsa határozatot hozott arról, hogy gyakorlatilag kizárja az összes magyarországi közérdekű vagyonkezelő alapítványi fenntartásba került egyetemet a legtöbb európai uniós kutatási pályázatból. Ez azt jelenti, hogy azok a kutatók, akik ilyen alapítványi fenntartású intézetben dolgoznak, az elmúlt majdnem két évben nem kaphattak támogatást az Erasmus és Horizont programokból, például az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázati rendszeréből, és konzorciumi partnerekként külföldi társintézményekkel együttműködve sem juthattak uniós pénzhez. Ez hatalmas érvágás volt az érintett kutatóknak, hiszen a magyar kutatásfinanszírozás jelentős részben az uniós forrásokra támaszkodott korábban.

Az Európai Unió azzal indokolta ezt a drasztikus büntetést, hogy az egyetemeket irányító alapítványok kuratóriumaiban jelentős a kormány befolyása, a kuratóriumok pedig gyakorlatilag fenntartói jogokat kapnak az egyetemek felett. Így a kormány közvetett befolyáshoz jut az egyetemi döntésekben, ami – az unió és a magyar kutatói közösség döntő többségének álláspontja szerint – az egyetemi autonómia elleni nyílt támadás. Márpedig az egyetemi autonómia a nyugati értékrend szerint megkérdőjelezhetetlen feltétele a tudományos kutatásnak. Az elmúlt két évben már rengetegszer kijelentették a kormány funkcionáriusai, hogy küszöbön a megállapodás, és az áldatlan helyzet feloldása, ez eddig nem történt meg. Több érintett, alapítványi fenntartású egyetem keresetet nyújtott be a kizárás ellen az Európai Unió Bíróságánál, de az eljárás nagy valószínűséggel évekig fog húzódni, a kimenetele pedig kérdéses.

• Vannak-e lehetőségeik a magyar kutatóknak más, nem EU-s országokban?
• Mi lehet a következménye a jelenlegi helyzetnek?
• Mennyien gondolkoznak azon, hogy inkább külföldön folytatnák a tudományos munkát?