Nem volt túl jó magyarnak lenni az Európai Parlament strasbourgi folyosóin

Elérte az energiaválság az Európai Parlamentet is: hiába vannak odakint mínuszok, a strasbourgi üléstermet is csak 19 fokra fűthetik fel. Így a hatalmas, labirintusszerű épületegyüttesben még nagyobb a rohanás egyik teremből a másikba – a tempós gyaloglás felmelegíti a hűvösben elgémberedett végtagokat.

A minap odakint meseszerű havazás, bent egy eléggé szétcsúszott fideszes EP-képviselő fogadott, amikor az EP által szervezett sajtóúton tizenkettedmagunkkal reggel tíz előtt néhány perccel beültünk az M04016-os terembe. Nem én vagyok rosszindulatú, maga Deutsch Tamás kezdte ezzel a beszélgetést, hogy ritkán van ennyire szétesve, és azonnal kávét kért rengeteg tejjel. A koffein hatott: ugyan a téma a Szaharov-díj lett volna (idén a „bátor ukrán népet” tüntették ki az EP legfontosabb díjával), de a magyar politikus a második mondatnál már az „EP-ben elszabadult, elvakult és agresszív woke-szemléletnél” tartott, hogy aztán pár nagy ívű kanyar után a monológ a jelenlévő újságírók és médiumaik ostorozásában csúcsosodjon ki. Mégis megérte végighallgatni: fideszes képviselőtől eddig nem hallottam azt a kifejezést, hogy „az ukrán nép megérdemelte a díjat a hősies honvédő harcáért”. Ismerve a kormánypárti retorikát: „nesze neked, bohóc elnök” és „Ukrajna nem is létezik”, kíváncsi vagyok, Deutsch elmondaná-e ugyanezt még egyszer az itthoni megmondóembereiknek tartott eligazításon.

• Mit mondott Deutsch Tamás amikor Völner Pált, Simonka Györgyöt vagy Mengyi Rolandot említettük neki?
• Mit gondol egy néppárti szakértő a fideszes EP-képviselőkről?
• Mit úszott meg kollégánk, amit más újságíró nem?

A teljes cikket a Magyar Hang december 22-én megjelent karácsonyi dupla számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!