Miért nem mentek inkább dolgozni? – kiabál egy idős férfi egy kék Mercedes terepjáróból az út szélén ballagó tanároknak. Talán nemcsak a magyar közoktatás bajairól nem tud, hanem arról sem, hogy „szénszünet” van: az energiatakarékosság miatt idén egy héttel hosszabb a téli szünet. A megnyert idő értékes kincs: sok tanár biztosan a másodállására fordította, más a családjának próbálta visszaadni az időt, amit az osztálykirándulások, hétvégi dolgozatjavítások, iskolai ünnepségek miatt megvontak tőlük.

Néhány tucatnyi tanár pedig úgy döntött: csatlakozik a Pedagógusok Szakszervezete és a noÁR Mozgalom által szervezett Tudásmenethez, legalább egy szakaszon. Azért menetelnek hat napon át Miskolc és Budapest között, hogy felhívják a figyelmet a közoktatás problémáira. Mostanában gyakran esik szó a tanári fizetésekről: arról, hogy azok Magyarországon már csak a diplomás átlagbér 60 százalékát teszik ki – szemben az OECD-országok 80 százalékos átlagával –, vagy arról, hogy a bértábla szerinti kezdő fizetést ki kell egészíteni, mert nem éri el a garantált bérminimumot, konyhanyelven a szakmunkás-minimálbért.

Azok a tanárok, akik vállalták, hogy részt vesznek a Tudásmeneten, több időt szántak erre a menetelésre, mint bármilyen más tiltakozó megmozdulásra. Az időigényes akcióval paradox módon időt is teremtenek arra, amire egyébként nem jut: gyaloglás közben nem sok mindent lehet csinálni, így a menetben részt vevő tanárok hosszasan beszélgethetnek egymással és akár egy újságíróval is. Egy szakaszon mi is elkísértük őket. És elsősorban nem a pénzről beszélnek. Hanem arról, hogy nincs idő.

• Mi mindenre nem jut ideje a tanároknak, és miért hátrány ez a diákoknak?
• Mi a túlterheltség oka a tanárok szerint?
• Hogyan változtak meg a fiatalok az elmúlt évtizedekben?
• És hogyan kellene ehhez igazodnia az oktatásnak?

A teljes cikket a Magyar Hang január 6-án megjelent 2023/1 számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!