A halál kereskedője – nekrológoknak „köszönhető” a Nobel-díj

Alfred Nobelnél senki sem használta céltudatosabban és sikeresebben a végrendeletét. A célja az volt, hogy a háborúskodáson nyerészkedő szörnyetegből emberbarát jótevővé változtassa a róla kialakult képet halála után. A Nobel-díjak megalapításánál jobb eszközt erre el sem lehet képzelni.

Amikor Nobel meghalt, az egyik leggazdagabb ember volt a földön. Őt tekintik az orosz olajipar megteremtőjének, messze a legnagyobb vagyont halmozta fel az egész családban. Élete vége felé a világ olajtermelésének jelentős része az ő vállalataihoz kötődött. Amikor 1888-ban elhunyt a franciaországi Cannes-ban szívrohamban, világraszóló hír lett belőle. A róla írt nekrológok pedig áttételesen létrehozták a Nobel-díjat.

Nem Alfred Nobelről van ugyanis szó, hanem bátyjáról, Ludvigról. Az újságírók a haláláról tudósító sürgönyben ugyanis csak a Nobel vezetéknévre figyeltek fel, és automatikusan azt feltételezték, hogy a Ludvignál sokkal inkább a reflektorfényben élő öccséről, a dinamit miatt világhírű Alfredről van szó. Így Alfrednak abban a kétes szerencsében lehetett része, hogy elolvashatta a róla szóló nekrológokat az újságokban. És nem örült nekik, hiszen a visszaemlékezések egy megátalkodott, érzéketlen és gonosz ember képét festették róla. A leghíresebb megelőlegezett Nobel-nekrológ címe egy francia újságban így szólt: Le marchand de la mort est mort (Meghalt a halál kereskedője), amivel nyilván az általa kifejlesztett robbanószerek emberölési célú használatára utaltak.

A Nobel család vagyona elsődlegesen a robbanószerekből származott. A krími háborúba szállított harci felszerelésből nagyon meggazdagodtak, de a háború végeztével csődbe jutottak, és Alfred apja, Immanuel a testvért, Ludvigot tette meg igazgatónak, aki megmentette a vállalatot. Alfred belevetette magát a robbanószer-fejlesztésbe, új detonátort talált fel, de legnagyobb eredménye az volt, hogy rájött: a rendkívül bizonytalan nitroglicerint stabilizálni lehet, ha kovaföldbe keverik. Így született meg a dinamit, amely megalapozta Nobel gazdagságát és hírét is. De sok keserűség is osztályrészéül jutott: 1864-ben robbanás történt a gyárban (gyakoriak voltak a balesetek), és meghalt öccse, Emil is. 

A cikkből kiderül még, hogy:
• Miről végrendelkezett Alfred Nobel?
• Milyen díjakat alapított, és milyeneket nem?
• Hogyan kell értelmezni a végrendelete igen ködös megfogalmazását?