– Azt gondoljuk, hogy a magyar sajtó helyzete, állapota sok tekintetben egyszerre oka és következménye a mélyen fertőzött magyar közéletnek – többek közt erről írt Gyurcsány Ferenc a Magyar Hangnak adott válaszában. A DK elnöke múlt héten jelentette be, nem mond le sem ő, sem a párt elnöksége, értékelése szerint „a DK nem hibátlanul, de minden tőle telhetőt megtett”. Emellett erős kritikával illette a független sajtót. Sőt, később a 444 egy róla szóló, őt „paprikajancsinak” nevező véleménycikke után kijelentette, hogy a lap a politikai ellenfele. – Bár a 444.hu kétségtelenül amellett kampányol, hogy én tűnjek el a közéletből, lehetőség szerint a DK-val együtt, mi nem gondoljuk ugyanezt fordítva. A vérhányást újságírásnak tekintő lapnak is helye van a magyar nyilvánosságban, hogy példája legyen az aljasságnak, az embertelenségnek, a magából kifordult, önmagától elájult, magamutogató mocsoknak. Szerintünk része a sajtószabadságnak, hogy ilyen cikkeket lehessen írni. (...) A mi szabadságunk része meg az, hogy ezt a valamit ne újságnak, hanem a romlottság és a rombolás fertőző gócának tekintsük – indokolta meg.
Ilyen előzmények után az alábbi kérdéseket tettük fel a DK elnökének:
1. Gyurcsány Ferenc szerint konkrétan mely sajtótermékek azok, amelyek politizálnak?
2. A 444 mellett lát-e más olyan sajtóterméket, amelyet politikai ellenfelének tart? Ha igen, melyek ezek?
3. Az adott médiumra nézve milyen következménnyel jár az, ha az a DK politikai ellenfele lesz? Jelenti-e azt, hogy a párt nem fog reagálni a sajtókérdéseikre vagy politikusai nem adnak nekik interjút?
„Az újságírók egy része propagandistává vált”
Gyurcsány Ferenc konkrét médiumok megnevezésével nem szolgált, és arra sem tért ki, fog-e válaszolni a DK a politikai ellenfélként tekintett újságokra. Ugyanakkor arról írt, úgy vélik, hogy a sajtó nagyobbik hányada „nem elégszik meg az általa osztott politikai értékek közvetítésével, a politikai élet ellenőrzésének klasszikus feladatával, hanem valóságos szándékát takargatva közvetlenül pártpolitizál”. Szerinte a demokratikus, független sajtót megillető jogokat, bánásmódot követel magának, miközben a magyar függetlennek mondott sajtó nagyobb részt megszűnt tiszteletreméltó demokratikus intézmény lenni. – Tulajdonosaik, szerkesztőségük, egyes újságíróik, esetenként hirdetőik érdeke, véleménye alapján egyoldalúan szelektálnak a hírek között, a tárgyilagos hírt saját véleménnyel torzítják. Az újságírók és a szerkesztők egy része szakmája szabályain tiporva propagandistává vált, politikai aktivistaként viselkedik, büntet és jutalmaz. A sajtó nagyobb része megszűnt a közélet hiteles tükre lenni, a függetlenség hamis álcája mögé bújva akár akaratától függetlenül is az ellenzéket rombolja, és ezzel párhuzamosan Orbán rendszerének fenntartását szolgálja – fejtette ki.
A DK elnöke leszögezte, a közéleti sajtó természetesen politizál, ez lehetősége és felelőssége is. – Amikor viszont a politizálás a pártpolitika hatalmi mezsgyéjére érkezik, ott a sajtó elveszíti klasszikus, a politikai hatalmat ellenőrző szerepét, mert az nem tud ellenőrizni, aki részese az ellenőrizni kívánt folyamatnak. Aki alakító szándékkal beszáll a pártpolitikába, az maga is pártpolitikai szereplő lesz, függetlenül attól, hogy miként tekint magára. A pártpolitikai szereplők viszont osztják a többi pártpolitikai szereplő sorsát. Mára hosszú a sora azoknak a sajtótermékeknek, melyek esetenként vagy folyamatosan közvetlenül pártpolitizálnak – vélte.
Emberséget várnak
Arra is kitért, a sajtó a politikai pártok partnere és fordítva, együttműködésük az alkotmányos demokrácia fontos követelménye. Ez az együttműködés kiterjed a tájékoztatásra, a közéleti viták, alternatívák bemutatására, a közhatalom ellenőrzésére. Az együttműködés feltétele a jóhiszeműség, egymás méltóságának, integritásának védelme. Mindezek nélkül nincs partnerség. – Mi partnerként tekintünk arra a sajtóra, amely hasonlóan tekint ránk. Ez nem egyetértést, nem valamilyen politikai elképzelés, javaslat, eszme, párt vagy éppen valamely politikus támogatását igényli, hanem korrektséget, ha úgy tetszik emberséget. Akiknél ezt nem tapasztaljuk, azoktól távol tartjuk magunkat. Mert nem azt nézzük, hogy ki minek vagy kinek mondja magát, hanem azt, hogy magatartásával a valóságban mivé teszi magát, milyen valóságos szerepet vállal – zárta gondolatait.
Gyurcsány Ferenc kedden arról posztolt, „kártékony mítosz”, hogy ő felelne a Fidesz négy kétharmadáért, és megnevezett több egykori ellenzéki pártvezetőt, akiket hibásnak tart. Hadházy Ákos, Vona Gábor és Schiffer András válaszáról itt, Márki-Zay Péterékéről pedig itt írtunk.
