Sok közpénz kis helyen is elfér – ezt bizonyítják azok a számlák és szerződések, amelyeket a Magyar Hang szerzett meg, egy óbudai önkormányzati beruházás kapcsán. A dokumentumok indokolatlan mértékű költekezéséről tanúskodnak. Mint megtudtuk, a III. kerületi vagyonkezelő cége 2017-ben – a fideszes Bús Balázs vezetése idején – összesen 40 millió forintot költött a polgármesteri hivatal épületében található egyik lakás renoválására. A munkát közbeszerzés révén nyerte el az önkormányzatnak gyakran dolgozó Dowex Kft., a kivitelező pedig padlótól a mennyezetig elbontotta, majd gyakorlatilag újjáépítette és be is bútorozta a 74 négyzetméteres ingatlant.
A cég tételes elszámolásában egyedi megrendelések sorát találtuk: csak a selyemfényű sötétítők és „üvegfal függönyök” beszerzése, felhelyezése 2,3 millió forintba került, de egymillióért építettek be acélkeretes térelválasztó üvegfalat, további több mint egymillió forintért vásároltak hét darab (!) kárpitos tölgy és bükkfa széket is, a lakás bútorzataként. Mindezt 2017-ben. Ezek után az sem meglepő, ha az egyedi tervezésű franciaágy és kanapé fél-fél millió forintba, egy kis méretű olvasólámpa 74 ezer forintba került, de fogast is 141 ezer forintért szereztek be. Információink szerint a bútorzat stílusáért és minőségért külön lakberendező felelt, a garnitúra jó részét pedig egyedi tervezésű designerbútorok tették ki.
Hogy a felújítás valóban méregdrágán zajlott, azt jelzi, hogy ennyiért hét évvel ezelőtt két panellakást vagy egy téglalakást is lehetett volna venni Óbuda központjában. A „VIP” kifejezést sem mi erőltetjük, a beszerzéseket részletező egyik megrendelő napon is ez a szó, VIP-lakás szerepelt.
Nem lényegtelen kérdés, mire használták az önkormányzat épületének második emeletén található ingatlant? Úgy tudjuk, léte a kerület vezetését 2019-ben megnyerő Kiss Lászlóékat is meglepte – végül, némi rendezkedés után a kerületi főépítész irodaként kezdte használni a lakrészt. Nevük elhallgatását kérő kerületi forrásaink szerinti a lakást eredetileg külföldi delegációk, Óbuda testvérvárosaiból érkező vendégek fogadására szánták. Ennek a verziónak ellentmond a lakásban található franciaágy, ami legfeljebb egy pár elszállásolásához lenne elég – nehéz elképzelni, hogy az előző kerületi vezetés közös ágyba fektette volna Isztambul vagy Billigheim polgármestereit.
Az üggyel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a III. kerületi önkormányzatnak, a lakás funkciójáról és a túlzó költekezésről érdeklődve. „Az említett ingatlan felhasználási céljai előttünk is homályosak (…) Az ügyben kérdései nyomán belső vizsgálatot fogunk indítani” – írták válaszként. Természetesen megkérdeztük Bús Balázst, Óbuda korábbi fideszes polgármesterét, aki idén ismét ringbe száll a pozícióért. Bús határozottan elutasította, és kampányfogásnak tartotta a lakás körül keringő pletykákat; szerinte az sem véletlen, hogy a történetről csak most, két héttel a választás előtt hallottunk. Elbeszélése szerint egy alkotóművészeti projekt részeként újították fel az ingatlant, amely közvetve a kerület kulturális és turisztikai fejlesztését szolgálta. „Célunk az volt, hogy népszerűbbé tegyük a polgármesteri hivatallal közös tömbben működő Esernyős Kulturális Központot, és ezzel szépen haladtunk is. Kiállító- és közösségi tereket, kávézókat alakítottunk ki az épületben, és gondolkodtunk Airbnb lakások kiadásán. A kérdéses lakást Búsék afféle művészhajléknak szánták – a meghívott külföldi művészeknek, íróknak valamilyen Óbudához köthető alkotómunkát vagy PR-tevékenységet kellett volna végezniük lakhatás fejében, az elkészült kép, irodalmi mű pedig a kerületi Óbuda Múzeum tulajdonába került volna. A projekt azonban végül elhalt: csupán egyetlen amerikai fotós lakott az Esernyős ingatlanjában, aki 2018 tavaszán két hónapig dolgozott az Esernyős Kft. megbízásából. További vendégek nem érkeztek.
„Magyarán, két lakás árát ölték bele egy ingatlan felújításába, amit végül nem is használtak ki. Nem tartja ezt pazarlásnak?” – kérdeztük Bús Balázstól. A volt polgármester szerint nem ő, hanem a választók döntöttek arról, hogy Kiss László kezébe adják egy időre Óbuda kulturális életét, aki 2019-től nem fejlesztette, hanem bezárta az intézményt. „Ha innen nézzük”, nevezhetjük pazarló beruházásnak, de a kulturális befektetés hosszú távon, művészi értékek formájában megtérül – a Fő téri Airbnb lakások pedig pénzt is hoztak volna a kerületnek.
A fényűző bútorokra Bús Balázs sem tudott magyarázatot adni. Mint mondta, ezzel a kérdéssel az Óbudai Vagyonkezelő Nonprofit Kft. foglalkozott, amelyet egy baloldali többségű bizottság ellenőrzött, és neki nem volt rálátása vagy ráhatásra a berendezés összeállítására. „Szerencsére ezek az emberek most is az óbudai önkormányzat környékén dolgoznak, így érdemes őket megkérdezni erről” – ajánlotta. Megkerestük a vagyonkezelőt, külön rákérdezve annak lehetőségére, hogy a túlárazott és végül kihasználatlan lakás esetében tartanak-e belső vizsgálatot, felmerülhet-e a hűtlen kezelés lehetősége. A kerületi cég konkrétan erre a felvetésre nem reagált, ám válaszukban utaltak rá, hogy ők csak elvégezték a rájuk bízott munkát: az ingatlan tulajdonosa a felújítás kezdetén az önkormányzat volt, ők adtak megbízást a teljes építészeti tervre, a lakás átalakítására. Minden részletre kiterjedő belsőépítészeti tervről mesélt lapunknak Pinkert Mihály, a Dowex ügyvezető-tulajdonosa is: mint mondta, a megrendeléslista az utolsó IKEA-s konyhakés típusára is kiterjedt, nekik pedig azt kellett megvenniük, amit a megrendelő akart. Az sem mellékes, honnan származnak a lakás legdrágább, egyedi készítésű bútordarabjai. Úgy tudjuk, ezeket a Do Worktól vásárolták: a Magyar Zene Házát és a Duna Arénát is bebútorozó cég egyik tulajdonosa Scheer Sándor NER-közeli vállalkozó, aki több mint 110 milliárdosra becsült vagyonával idén a 17. leggazdagabb magyarnak számít a témával foglalkozó kiadvány szerint. Scheer Sándor nem mellesleg a III. kerületi Torna és Vívóegylet (III. kerületi TVE) elnöke is.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/22. számában jelent meg május 31-én.
