Különös helyzetbe kerültek az elmúlt másfél évben azok az országok, amelyek a Szovjetunió felbomlása után megmaradtak az orosz érdekszférában. Noha az ukrajnai háború kitörése után sokan arra számítottak, hogy Kazahsztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán Kína ölelő karjaiba fog menekülni a moszkvai hegemonikus törekvések elől, az eddigi fejlemények arra utalnak, hogy ezeknek az államoknak az elitje nem kívánja újabb nagyhatalom árnyékába tolni az országát.
Pedig Peking az elmúlt időszakban többször is jelezte, hogy Kínának és Közép-Ázsiának jobban ki kellene használnia az együttműködési lehetőségeket a kereskedelem, a gazdaság és az ipar területén. Májusban a közép-kínai Hszianban rendkívül pazar találkozót rendeztek, amelyen az öt volt szovjet köztársaság államfőjét látták vendégül – ez az első Kína–Közép-Ázsia-csúcstalálkozó volt azóta, hogy az ázsiai óriás 1992-ben, vagyis a Szovjetunió összeomlása után diplomáciai kapcsolatokat létesített ezekkel a köztársaságokkal. Az eseményt többen mérföldkőnek minősítették a közép-ázsiai országok Kína felé közeledésében, mások pedig a Vlagyimir Putyin által meghirdetett – a nyugati elemzők szerint csak az orosz hegemonikus törekvéseket leplező –, úgynevezett „orosz világ” vereségét látták az eseményben. Pedig jelenleg a két nagyhatalom sokkal óvatosabb politikát folytat a térségben, mint akár közvetlenül az ukrajnai háború előtt, amikor orosz csapatok vonultak be Kazahsztánba, hogy békefenntartóként védjék a kazah állami és katonai létesítményeket, segítve a helyi biztonsági erőket a fegyveres felkelőktől.
• Kihez orientálódnak most a közép-ázsiai országok?
• Mit akar Kína a régióban?
• Miért óvatos Oroszország és Kína?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
