Hazárdjáték

Nemzeti érdeknek tekinthető-e, hogy egy világszerte ismert, rangos kulturális elismerést ne kapjunk meg? Hát az, hogy a versenybe eleve az esélytelenek nyugalmával (ne) szálljunk be? Feltehetően nem sokan felelnének ezekre a kérdésekre igennel. Adódik tehát a kérdés idén is: miért olyan filmet nevezünk Oscar-díjra, amely tudhatóan a nevezésig sem fog eljutni? Negyedjére tehetjük ezt fel, a sort a 2021-ben jelölt Post mortem nyitotta, majd a Blokád és a (többivel szemben minőségi) Kojot négy lelke folytatta, hogy mostanra eljussunk a Semmelweisig. Teljesen nyilvánvaló volt már 2020-ban is, hogy az ugyan egyedi ízekkel fűszerezett, de sablonokból összerakott horror nem lesz ott a jelöltek között. Akkor sem lett volna egyébként, ha kiemelkedően jóra sikerül. Nem a nemzetközi körök összeesküvése miatt, hanem mert eleve irreális egy szűkebb körben ismert kísértetfilm bejutása. Magunk is elcsodálkoznánk, ha a versenybe szálló öt–hét produkció között egy ismeretlen lengyel vagy portugál horrorral találkoznánk.

Aki évről évre követi az A kategóriás fesztiválok kínálatát, pontosan tudja, hogy mindig akad, aki jól szerepelt Cannes-ban, Velencében vagy Berlinben, mégsem kerül az aranyszobrocska közelébe. Megérdemelte volna a jelölést a svéd–norvég Rosszul vagyok magamtól, a francia–belga Titán vagy a japán Szörnyeteg is. Az utóbbi egyébként kifejezetten szépen tematizálja az azonos neműek közötti vonzódást, a második pedig vad testhorror egy magát férfinak kiadó nőről. Nem, szó sincs benne nemváltásról, ez nem egy „beteges transzgender film”, mint az Origo filmművészethez kevéssé értő névtelen szerzője fantáziálta. Botrányfilm, az viszont tény. Az olyanok általában nem indulnak jól a konzervatívabb ízlésű Amerikai Filmakadémia versenyében. Másrészt az, hogy a teljesen szabálytalan Minden, mindenhol, mindenkor tarolhatott másfél éve, mutatja, hogy mégis akadnak kivételek. Mindezeket azért írom le, mert a szélesebb közönségben léteznek bizonyos tévhitek az Oscar-esélyeket illetően. 

• Milyen szempontokra érdemes figyelni Oscar-nevezésnél?
• Melyik magyar filmeknek lett volna esélyük?
• Miben tér el a Káel-korszak a korábbitól?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap szeptember 26-ig kapható 2024/38. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!