„Egy művészfilm, amely százmillió dolláros bevételt hozott. Egy akciófilm néhány mozgó szemű szikláról. Ez történelmi győzelem” – így foglalta össze a Guardian szerzője, amikor a Minden, mindenhol, mindenkor behúzta a legjobb filmnek járó Oscar-díjat is. Az idei gálán a hetediket, ezzel az este abszolút győztesévé előlépve. Egyébként a legtöbb jelölést is a Dan Kwan és Daniel Scheinert páros filmje kapta. De a tizenegy nominációból még bármi kisülhetett volna, nagyot is lehet innen esni. Akadtak már az elmúlt években olyanok, akik szép számú jelölést alig tudtak díjra váltani, idén is előfordult ez. Hiába versenyzett hat jelölttel a Tár, héttel A Fabelman család, nyolccal az Elvis és kilenccel A sziget szellemei. Mindegyik filmnek végül arany szobrocska nélkül kellett távoznia. Pedig bőven kijárt volna számukra az elismerés, különösen a Tárnak és A sziget szellemeinek. A Fabelman család is nagyívű, szép munka lett, ha nem is Steven Spielberg eddigi legjobbja. Az elismerés hiánya itt is szomorú, ahogy az Elvis is érdemelt volna díjat.
Jelen sorok szerzője persze nem fogja sajnálni a Minden, mindenhol, mindenkor nagy menetelését. Ami még mindig meglepőnek tűnik, a tavalyi bemutató idején még csak azt sem mertem volna megjósolni, hogy néhány jelölés összejön. Az A24 egyébként sem az a cég, amelyik a széles közönségnek készíti filmjeit. Alaposan fel kell készülnie annak, aki a stúdió összetett, sokszor kifejezetten súlyos munkáival megismerkedne. A Minden, mindenhol, mindenkor szintén rendkívül sokrétű, egyszerre szellemes és szívmelengető, akciódús és filozofikus film lett. A mindenféleség persze éppúgy sok lehetett bizonyos nézőknek, ahogy a dildós-virsliujjas őrültködés is. A Magyar Hang szerkesztőségén belül is egyszerre akadtak kritikusai és kedvelői is. Mindenesetre a tavalyi év végétől már látszott, hogy a gálán is jól szerepelhet majd a film, ebben az értelemben tehát a papírforma érvényesült.
Az este is úgy indult, hogy rögtön kapott két szobrocskát a mű, és különösen a férfi mellékszereplő, Ke Huy Quan elismerése volt örömteli. A színészről el is hangzott korábban: most már azért is reménykedhetünk a sikerében, hogy még több olyan csodálatos beszédet mondjon, mint a Golden Globe-díjátadón. És valóban, az Oscar-gálán is meghatottan mondott köszönetet nyolcvan feletti édesanyjának, majd hálálkodva emlegette az amerikai álmot, amelyet szerinte az ő példája is megtestesít. Tény, az Indiana Jones egykori gyerekszínésze a tavalyi év egyik legfontosabb visszatérője volt. Az pedig, hogy most a legjobb filmnek járó díj átvétele után a győztest kihirdető Harrison Ford nyakába borulhatott, csodálatos. Már egymás mellé is vágták a színpadi ölelkezést, és azt, ahogy Quan még gyerekszínészként kereste Indynél a menedéket.
Akadt viszont még Ke Huy Quannál is meghatottabb díjazott. Számítani lehetett rá, hogy Brendan Fraser hazaviheti a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrot A bálnáért. Hosszú évek B-kategóriás megpróbáltatásai után Darren Aronofsky helyezte vissza a térképre a filmsztárt. Ha a film kicsit giccses is lett, de azért értékes, színvonalas darab, Fraser játéka benne pedig valóban rendkívüli. Nem is kizárólag az átalakulásért, sokkal inkább azokért az emberi, szeretetteljes gesztusokért, pillantásokért és összeomlásokért, amelyeket ebben a filmben bemutatott. A színpadon pedig érződött, hogy a számtalanszor leírt Fraser meghatottsága valóban őszinte. Remegő hangon, könnyes szemmel mondott beszédet, és még talán nála lehetett a leginkább attól félni, hogy nem bírja végül tartani magát. De sikerült, végigmondta.
Az idei gála kifejezetten kedvesre, szerethetőre sikerült. Pont annyira, amennyire kedvelői a fő díjazottat is annak tartják. De az este nemcsak a film diadalmenete miatt volt ilyen. Szép volt, ahogy Lady Gaga pólóban, szinte smink nélkül énekelte a Top Gun: Maverick dalát. Megindító volt az is, ahogy John Travolta felvezette a tavalyi év elhunytaira való megemlékezést. Nem mondta ki, mégis mindenki érezte, hogy kire gondolhatott, amikor elcsukló hangon alig tudta folytatni. Olivia Newton-John is volt az első, akinek a képe a vásznon megjelent, de Kirstie Alley szintén fontos partnere volt Travoltának a pályája során.
Akadtak aztán az estének vicces jelenetei is. A színpadra került például egy szamár is, felelevenítve A sziget szellemei sztoriját, Colin Farrell pedig kifejezetten jól mulatott a jeleneten. Ha már végül nem díjazták (megérdemelte volna ő is!), legalább ezek az ő pillanatai voltak. A rekedtes hangú Elizabeth Banks és a kokainmedve attrakciója már különösebb volt, a színésznő majdnem el is esett a színpadon. De az este legnagyobb leégését talán Hugh Grantnek sikerült bemutatnia, amikor a vörös szőnyeges interjúja során semmi értelmes választ nem volt hajlandó adni Ashley Graham kérdéseire. Talán megsértődött, mert a Vanity Fair-utalását nem értette a modell, mindenesetre a beszélgetés csúcspontja az volt, amikor a Tőrbe ejtve: Az üveghagyma emlegetését azzal utasította vissza: nagyjából három másodpercig látszott benne.
Rian Johnson filmjét is jelölték amúgy, kijárt volna neki is a díj, de adaptált forgatókönyvek közül végül – szintén meglepetésre – a Women Talking nyert. A film hozzánk még nem ért el, de van okunk várni, Sarah Polley okos, mély filmeket készített eddig. Az Egyre távolabb kifejezetten fájdalmas dráma volt egy idős házaspár búcsújáról, de főszereplőként is lenyűgözött minket többek között Az élet nélkülem-ben. Az Oscar-gálán is jó volt hallgatni egyszerre meghatott, de összeszedett beszédét. Nem úgy az említett Hugh Grantét, aki felbukkant még díjátadóként is, de csak annyira futotta neki, hogy Andie MacDowell hidratálókrémét dicsérje. Állítása szerint színpadon lévő társa minden nap használt ilyet, azért néz ki ragyogóan, ő viszont nem tette, ezért fonnyadt el ennyire. (Egész pontosan „herezacskó”-ként utalt saját kinézetére, szegény MacDowell alig tudott mit mondani zavarában. Nehéz lehet az öregedést elfogadnia a 62 éves Grantnek, de azért azt jobban sajnálhatja, hogy Fraser mellett az ő nagy visszatérése még nem jött el.)
Az este második legnagyobb nyertese a Nyugaton a helyzet változatlan című háborús film volt. Megérdemelte vagy sem a négy díjat? A Remarque-regény adaptációját jobbára dicsérték, bár kiemelkedő munkának nem feltétlenül tartották a kritikusok. Az biztos, hogy az operatőri díj elfért volna az Elvisnél vagy a Tárnál is, bár persze a látványos háborús film is joggal kapta meg. A nemzetközi filmek kategóriájában is erős vetélytárs volt a Robert Bresson-féle Vétlen Balthazárt megidéző Eo, ahogy A csendes lány szintén. Az eredeti filmzene pedig már egy olyan kategória volt, ahol valószínűleg többen jutalmaztak volna mást, akár A Fabelman családot, akár az este legjobb zenei pillanatait hozó Minden, mindenhol...-t. Bár Danielék filmjei már így is taroltak, ugye. Mindenesetre jó volt látni a film egyik szerzeményét is élőben előadva.
Ha pedig drukkoltunk is egyik-másik blockbusternek, azért tényleg sajnálhatjuk, hogy miközben a fentebb említett nagyszerű filmek díj nélkül maradtak, addig a Top Gun: Maverick, a Fekete Párduc 2., de még az Avatar: A víz útja sem távozhatott üres kézzel. Persze, ezek mindenféle technikai díjak voltak, a látvány pedig különösen erős valóban mindegyiknél. De kijárt volna a Farrell-Gleeson párosnak, Cate Blanchettnek és Spielbergéknek is a méltatás.
Az este visszatérő, talán kicsit túltolt poénforrását jelentette még a Will Smith-féle tavalyi pofon. Az eset feldolgozása látványosan nem ment jól Hollywoodnak: a tavalyi gálán először lefagytak, majd úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Később az ellenkező végletbe estek, Smithnek azóta is vezekelnie kell tettéért. Az idei díjátadón pedig már csak ironizáltak az egészen, mintha csak valóban annyira lazán vennék a dolgot. Az i-re a pontot a végén tette fel az amúgy vitatható erősségű poénokat sütögető Jimmy Kimmel, amint az „incidensek nélküli díjátadók száma” táblán a nullást egyesre fordította. Haha, milyen eredeti! A gálára eközben tényleg igaz volt mindaz, amit ez is sugallt: tényleg szépen, kellemesen, méltó módon sikerült megszervezni. Ha igazán kiugró, emlékezetes pillanatok nem is akadtak, de most talán végre sikerült az amerikai filmes elitnek önmaga helyett egy kicsit az elkészült filmekre koncentrálnia.
Nyertesek és jelöltek
Legjobb film
Nyugaton a helyzet változatlan
Elvis
Avatar: A víz útja
Minden, mindenhol, mindenkor – NYERTES!
A Fabelman család
Tár
A sziget szellemei
Top Gun: Maverick
A szomorúság háromszöge
Women Talking
Legjobb női főszereplő
Andrea Riseborough (To Leslie)
Michelle Williams (A Fabelman család)
Cate Blanchett (Tár)
Ana de Armas (Szöszi)
Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor) – NYERTES!
Legjobb férfi főszereplő
Brendan Fraser (A bálna) – NYERTES!
Austin Butler (Elvis)
Colin Farrell (A sziget szellemei)
Bill Nighy (Living)
Paul Mescal (Aftersun)
Legjobb rendező
Martin McDonagh (A sziget szellemei)
Todd Field (Tár)
Ruben Östlund (A szomorúság háromszöge)
Dan Kwan, Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor) – NYERTES!
Steven Spielberg (A Fabelman család)
Legjobb eredeti forgatókönyv
Minden, mindenhol, mindenkor (Dan Kwan, Daniel Scheinert) – NYERTES!
A sziget szellemei (Martin McDonagh)
A szomorúság háromszöge (Ruben Östlund)
A Fabelman család (Steven Spielberg, Tony Kushner)
Tár (Todd Field)
Legjobb adaptált forgatókönyv
Élj! (Kazuo Ishiguro)
Women Talking (Sarah Polley) – NYERTES!
Nyugaton a helyzet változatlan (Edward Berger, Lesley Paterson, Ian Stokell)
Top Gun: Maverick (Peter Craig, Christopher McQuarrie, Ehren Kruger, …)
Tőrbe ejtve – Az üveghagyma (Rian Johnson)
Legjobb nemzetközi film
Nyugaton a helyzet változatlan – NYERTES!
A csendes lány
Iá
Argentina, 1985
Közel
Legjobb női mellékszereplő
Angela Bassett (Fekete Párduc 2.)
Kerry Condon (A sziget szellemei)
Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor) – NYERTES!
Stephanie Hsu (Minden, mindenhol, mindenkor)
Hong Chau (A bálna)
Legjobb férfi mellékszereplő
Brendan Gleeson (A sziget szellemei)
Brian Tyree Henry (A kiút)
Judd Hirsch (A Fabelman család)
Barry Keoghan (A sziget szellemei)
Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor) – NYERTES!
Legjobb operatőr
Roger Deakins (A fény birodalma)
James Friend (Nyugaton a helyzet változatlan) – NYERTES!
Darius Khondji (Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája)
Mandy Walker (Elvis)
Florian Hoffmeister (Tár)
Legjobb vágás
Eddie Hamilton (Top Gun: Maverick)
Paul Rogers (Minden, mindenhol, mindenkor) – NYERTES!
Mikkel E.G. Nielsen (A sziget szellemei)
Matt Villa, Jonathan Redmond (Elvis)
Monika Willi (Tár)
Legjobb eredeti dal
Naatu Naatu (RRR – M. M. Keeravani, Chandrabose) – NYERTES!
Lift Me Up (Rihanna, Tems, Ryan Coogler)
Applause (Diane Warren)
This Is a Life (Mitski, David Byrne, Ryan Lott)
Hold My Hand (Lady Gaga, BloodPop)
Legjobb dokumentumfilm
Minden, ami lélegzik
All The Beauty And The Bloodshed
Navalnij – NYERTES!
A szerelem tüze
Otthon a romokon
Legjobb animációs film
Pirula Panda
Pinokkió – NYERTES!
Marcel the Shell with Shoes On
A tengeri fenevad
Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság
Legjobb rövidfilm
An Irish Goodbye – NYERTES!
Le Pupille
Night Ride
The Red Suitcase
Ivalu
Legjobb vizuális effektusok
Top Gun: Maverick
Nyugaton a helyzet változatlan
Batman
Fekete Párduc 2.
Avatar: A víz útja – NYERTES!
Legjobb eredeti filmzene
Babylon
A sziget szellemei
Nyugaton a helyzet változatlan (Volker Bertelmann) – NYERTES!
Minden, mindenhol, mindenkor
A Fabelman család
Legjobb látványtervezés
Babylon
Nyugaton a helyzet változatlan (Christian M. Goldbeck, Ernestine Hipper) – NYERTES!
Elvis
A Fabelman család
Avatar: A víz útja
Legjobb jelmeztervezés
Babylon
Fekete Párduc 2. (Ruth Carter) – NYERTES!
Elvis
Mrs. Harris Párizsba megy
Minden, mindenhol, mindenkor
Legjobb smink
Fekete Párduc 2.
Elvis
Batman
Nyugaton a helyzet változatlan
A bálna (Adrien Morot, Judy Chin, Anne Marie Bradley) – NYERTES!
Legjobb hang
Top Gun: Maverick (James Mather, Chris Burdon, Al Nelson) – NYERTES!
Avatar: A víz útja
Batman
Nyugaton a helyzet változatlan
Elvis
Legjobb animációs rövidfilm
My Year of Dicks
An Ostrich Told Me the World Is Fake and I Think I Believe It
The Flying Sailor
Ice Merchants
A kisfiú, a vakond, a róka és a ló (Charlie Mackesy, Matthew Freud) – NYERTES!
Legjobb rövid dokumentumfilm
Az elefántsuttogók (Guneet Monga, Kartiki Gonsalves) – NYERTES!
A Martha Mitchell-effektus
How Do You Measure a Year?
Haulout
Stranger at the Gate
