Míg az előző években akadtak fontos hiányzók az Oscar-jelöltek listájáról (külön kiemelhetjük Julia Ducournau provokatív filmjét, a Titánt), addig idén kifejezetten elégedettek lehetünk a kínálattal. Bár tartani lehetett tőle, hogy Daniel Kwan és Dan Scheinert multiverzumos őrületét, a Minden, mindenhol, mindenkor-t méltatlanul mellőzik majd, ehhez képest a film gyűjtötte be a legtöbb, tizenegy jelölést. Tavalyi kritikánkban az utóbbi évtizedek egyik legjobbjaként emlegettük, és az éves kedvenceinket listázó cikkben is találkozhattak a produkcióval. Amit egyébként, ahogy a legjobb film kategória jelöltjeinek nagy részét, Barack Obama volt amerikai elnök is felvett az éves kedvencei közé. De a filmkritikusok is kifejezetten szerették a sci-fiként, családi drámaként, akcióként és vígjátékként is remekül működő mozgóképet.
A Minden, mindenhol...-t jelölték többek között a legjobb rendező, a legjobb főszereplőnő és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. A legjobb mellékszereplőnő kategóriában egyenesen két jelölést kapott, Jamie Lee Curtis és Stephanie Hsu is izgulhatnak a szobrocskáért.
A 95. Oscar-díjátadó két másik kedvence A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin), illetve a Nyugaton a helyzet változatlan, ezek egyaránt kilenc-kilenc jelölést kaptak. Martin McDonagh filmjét mi is szerettük, kritikánkat néhány napon belül olvashatják. Az I. világháborús Netflix-produkcióról pedig azt írtuk, hogy a legjobb pillanatkor érkezett, és remélhetőleg az orosz közönséghez is eljut majd. Az Irish Times egyébként büszkén számolt be róla, hogy az ír alkotók idén rekordszámú, tizennégy jelölést kaptak, amelynek nagyját nyilvánvalóan A sziget szellemei teszi ki.
A legjobb film jelöltjei között ott van mindhárom említett film, továbbá az elmúlt év két legnagyobb kasszasikere, a Top Gun: Maverick és az Avatar: A víz útja. Előbbi inkább számított kritikusi kedvencnek, mint James Cameron visszatérése, de azért így sem számítana papírformának a Top Gun győzelme. Jelölték továbbá Ruben Östlund szatíráját, A szomorúság háromszögét (ő rendezőként is kapott egy nominációt), valamint egy valós és egy fiktív életrajzi filmet, az Elvist és a Tárt. A legjobb film kategóriájában versenyez Steven Spielberg legutóbbi, szintén kritikuskedvenc rendezése, A Fabelman család (kritikánk hamarosan érkezik), továbbá Sarah Polley filmje, a Women Talking. Utóbbiról hallhattunk eddig talán a legkevesebbet, de Polley neve garancia szokott lenni a minőségre.
A legjobb rendezői kategóriában a Danielek mellett ott találjuk Spielberget, Östlundot, Martin McDonagh-t, valamint a karmesteres áléletrajzi Tárt dirigáló Todd Fieldet. A legjobb férfi főszereplők között nem meglepő módon ott van A bálnával visszatérő Brendan Fraser, neki jó esélye is van arra, hogy megkapja az elismerést. A legjobb főszereplőnő kategóriában pedig, bár Michelle Yeoh győzelmének szintén szoríthatunk, de a Marilyn Monroe-t a Szösziben eljátszó Ana de Armas talán még inkább megérdemelné a díjazást. Megosztó produkció lett egyébként a Szöszi (mi szerettük), de a főszereplőnő teljesítményét egyként elismerték az ítészek.
A legjobb férfi mellékszereplő kategóriában is a vezető produkciókat találjuk, A sziget szellemeit két (Brendan Gleeson, Barry Keoghan), a Minden, mindenhol...-t egy (Ke Huy Quan) jelöléssel. A legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában érdemes kiemelni a Tőrbe ejtve sokat dicsért folytatását, Az üveghagymát. A legjobb dokumentumfilmre jelöltek között szerepel az idei Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon is versenyző Otthon a romokon (A House Made of Splinters), mely egy ukrán átmeneti otthon mindennapjait mutatja be. A legjobb nemzetközi filmek versenyében a Nyugaton a helyzet változatlan mellett esélyes az Argentina, 1985, a belga Közel, a lengyel EO és az ír produkció, A csendes lány. Az animációs filmes versenyben, talán többek meglepetésére, ott van Guillermo del Toro Pinokkiója, de az egyértelműen pozitív elismerésben részesülő legújabb Csizmás, a kandúr-film is.
Fontos hiányzók azért idén is akadnak, köztük Park Chan-wook remekével, A titokzatos nővel (Decision to Leave). Továbbá a norvég Rosszul vagyok magamtól (Sick of Myself) is mindenképpen érdemelt volna jelölést. Továbbá érdemes megemlíteni a Nope (Nem) mellőzését is, amely kifejezetten meglepő, tekintve, hogy mennyire szerették tavaly a kritikusok. (Jelen cikk szerzője kicsit kevésbé lelkesedett érte.)
Az idei díjátadó házigazdája 2017 és 2018 után ismét Jimmy Kimmel lesz. Míg a tavalyi gálán egyértelműen Will Smith lopta el a show-t azzal, hogy váratlanul megütötte a feleségén viccelődő Chris Rockot, idén hasonló közjátékra feltehetően nem számíthatunk. A 95. Oscar-díjátadót március 12-én tartják.
