A Közel-Kelet a katasztrófa szélére sodródott – jelentette ki vasárnap az ENSZ libanoni különleges koordinátora, utalva az Izrael és a Hezbollah libanoni síita milícia közötti fegyveres konfliktusra, amelyben egyre súlyosabbak az egymás elleni támadások. Az izraeli hadsereg szombaton 400 támadást intézett libanoni célpontok ellen, melynek során több ezer rakétakilövőt és a Hezbollah több száz létesítményét semmisítette meg.
A Hezbollah azonban ennek ellenére folytatta az utóbbi napok heves rakétatámadásait észak-izraeli célpontok ellen, de ezúttal már sokkal mélyebben, a határtól több mint 50 kilométerre fekvő településekig, többek között Haifáig is elért. A tűzpárbaj vasárnap is folytatódott, a helyzet súlyosságát pedig világosan jelzi, hogy mind Benjamin Netanjahu izraeli, mind Nadzsib Mikati libanoni miniszterelnök elhalasztotta az útját az ENSZ New York-i közgyűlésére, sőt az utóbbi politikus jelezte, hogy ezúttal Izrael nem a Hezbollahhal, hanem Libanonnal áll háborúban. De meddig szélesedhet ki ez a konfliktus?
Mint ismert, Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő még júniusban jelentette be, hogy amint az izraeli hadsereg (IDF) befejezi a Rafahban folytatott harcokat, észak felé veszik az irányt, hogy Libanonban belevágjanak a Hezbollah elleni totális háborúba, és ezzel véget vessenek az ott kialakult katonai status quónak. A Hezbollah ugyanis október 8. óta következetesen lövi az észak-izraeli településeket, illetve az itteni katonai, valamint védelmi ipari létesítményeket, amelyekre az IDF minden esetben dél-libanoni légicsapással válaszolt. Mostanra a határ mindkét oldalán élhetetlen körülmények alakultak ki, az izraeliek gyakorlatilag egy éve kitelepítve élnek, Dél-Libanonból pedig menekül, aki csak tud.
– A politikusok nyilatkozatait mindig nagy óvatossággal és nagy kételkedéssel kell fogyasztani – mondta el lapunknak Trautmann Balázs katonai újságíró Netanjahu júniusi ígéretére reagálva, jelezve, hogy a mostani esetben szó sincs totális háborúról. Jelenleg ugyanis az izraeli légierő korlátozott csapásokat hajt végre, és szó sincs arról, hogy Gázához hasonlóan az izraeliek leradíroznák Libanon bizonyos területeit. Libanon ugyanis teljesen más kihívást jelent mint Gáza: a Hezbollah részéről sokkal erősebb ellenállásra lehet számítani, mint a Hamásztól. A Hezbollahnak ugyanis jóval több harcosa van, sőt a becslések szerint legalább 100 ezer nem irányított rakétájuk van, de vannak olyan számok, ahol 200 ezerre teszik az ilyen típusú fegyverek számát. – Értem, hogy a politikusok szeretnek nagyot mondani, de a katonai és a geopolitikai valóság ezeket keresztül szokta húzni – tette hozzá a szakértő.
Sokan ugyanakkor attól is tartanak, hogy a gázai konfliktus mellett az IDF most túlvállalja magát, és ez jelentős hátrányt jelent majd a Hezbollah elleni küzdelemben. Trautmann Balázs szerint a gázai konfliktus az IDF-nek már csak egy minimális részét köti le, nem is olyan régen Izrael egy komplett dandárt dobott át Gázából Észak-Izraelbe. Emellett a gázai konfliktus már nem igényel annyi katonai eszközt és katonát, mint fél évvel ezelőtt. Így most már rá lehet fordulni a libanoni irányra.
Kérdés azonban, hogy milyen célokat fogalmaz meg az izraeli politikai vezetés a fegyveres erők számára. Ezek a célok Gázában sem voltak tisztázottak, hiszen az hogy megsebesítjük a Hamászt úgy, hogy az sosem térhet vissza, mégsem tekinthetjük valós politikai célnak – ez szintén a politikai nagyotmondás kategóriája, mint a valóság. Tény ugyanakkor, hogy az izraeli politikai és katonai vezetést rendkívül irritálják a Hezbollah folyamatos rakétatámadásai Libanon területéről. Ez egyértelműen terhelést jelent az izraeli lég- és rakétavédelemnek, amit nem arra készítettek fel, hogy évekig és folyamatosan nagy mennyiségű rakétákat semmisítsen meg, hiszen ezeknek a védekező rakétarendszereknek is véges a rendelkezésre álló lőszere. Mindezt pótolni kell, aminek nagyon drága az előállítása. Izrael számára így egyértelműen fontos cél, hogy megszűnjenek ezek a rakétatámadások, nagy kérdés azonban, hogy melyek is pontosan a célok, hogy ezt miként próbálják elérni, illetve hogy Izrael mennyi polgári áldozatot tart megengedhetőnek.
Az újabb izraeli-Hezbollah konfliktus kapcsán sokaknak a 2006-os konfliktus rémlik fel, amikor Izrael szárazföldi erőkkel is bevonult Dél-Libanonba, azonban 34 nap után mégis kénytelen volt visszavonulót fújnia (ezért kapta ez a konfliktus a 34 napos háború nevet). Trautmann Balázs szerint a két eset nem vethető egybe, mivel 18 évvel ezelőtti izraeli támadás egy korlátozott hadművelet volt. – Neki lehet menni Libanonnak, hiszen szárazföldön határos Izraellel, sőt az izraeli hadsereg meglehetősen élő tapasztalatokkal rendelkezik a városi hadviseléssel kapcsolatban, azonban itt Gázával szemben sokkal jelentősebb veszteségeket kellene kockáztatni, mind emberben, mind technikában, az egészen bizonyos – hangsúlyozza a szakértő. Hogy Izrael ezt bevállalja-e, az attól is függ, hogy a Hezbollahnak sikerül-e olyan támadást végrehajtania, ami nagy mennyiségű polgári áldozatot követel. A katonai vezetés nyilatkozatai azonban inkább arra utalnak, hogy ők nem különösebben lelkesednek a támadásért.
