Az utóbbi időben az emberiség aprópénzre váltja tehetségét. A zsebünkben minden évben új telefon lapul, na de ment-e a kütyük által a világ elébb?
Pár perc próza
Iskolai évzáróink slágerverse lehetett volna a Még nem elég a vonalas pártköltő Váci Mihálytól , azonban mégsem lett az, mert kiütötte helyéről a szocialista rezsimben csupán társutas, szellemi értelemben mindvégig szuverén Juhász Ferenc verse.
Elképzelem, milyen lehet egyedül őrjöngeni lakodalmas diszkóra egy erdőszéli házban. Vagyis megpróbálom elképzelni, de nehéz.
Az újévi koncert Bécsben itt nem csak felütés, de indok mondandónkhoz, a mindent behálózó hétköznapi szóbeszéd természetrajzához.
Hogy Molnár Ferenc iparos volna-e? Nem hinném. Kétségtelenül a karaktereiből szólal meg, az nem igaz, hogy egyáltalán nem hagyja ott a személyisége nyomát.
Az ember egy idő után hajlamos haragudni arra, akivel őszinte volt. Azt gondolja, kiszolgáltatta magát neki, s a rá bízott titokkal a másik biztosan visszaél majd.
Szép, fényes, piros patronos szódásszifont készítek elő. Az is, akár az írógép, a tárgyba öntött múlt. Arról meg egyáltalán nem baj, ha sokat tud az ember. Nemcsak okosabb lesz, több is.
Egy ideig úgy éreztem, hogy a nagyapám olyan titok birtokába avatott bele, ami csak akkor ér valamit, ha világgá kürtölöm.
„Ha ilyen szép helyen lettem volna gyerek, ha ott nőttem volna fel, talán nem lett volna belőlem egy sittes csöves.”
Bogár a fülbe: valóban lehetnék divatosabb. Nem járhatsz, mint valami roggyant vénember! – mondta a feleségem.
Egyszer eljöttek hozzánk az elvtársak az óvodába. Nálunk állomásozó szovjet katonatisztek. Ők voltak a város garnizonja.
A vurstlizene csak ideig-óráig tudta túlharsogni a színfalak mögött meglévő nyomort, és ezt a világot végül nem is a háború sodorta el.
Nincs mit szépíteni, az ember megromlik, nehéz lesz, sötét és durva. A szíve kihűl.
Ha Józsi őrült, hát őrült, mindenesetre az, amit mond, sokkal izgalmasabb és inspirálóbb normális embertársaim jobbára unalmas szövegelésénél.
1848–49-ben egy egész nemzet tett hitet a szabadság, a függetlenség és a polgári átalakulás mellett.