A nemzeti összetartozás felfüggesztése

A nemzeti összetartozás felfüggesztése

Fegyir Sándor, amint combjára vetett gépkarabéllyal online előadást tart hallgatóinak a harcok szünetében (Fotó: Ukrajna Magyarországi Nagykövetsége)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Sándor Ferenc hamarosan Ukrajna budapesti nagykövete lesz, miután Novák Katalin öt hónap múltán megkapta az engedélyt Orbán Viktortól, hogy aláírja a kinevezését. Sándor az ukrajnai háború egyik ismert arca, a „lövészárkok professzora”, aki azzal a videójával vált híressé, amelyikben a front egyik fedezékéből tart online órát az Ungvári Nemzeti Egyetem diákjainak.

Őt várakoztatta az illiberális magyar állam öt hónapon át – ennyi idő telt el azóta, hogy Ukrajna hivatalosan jelölte Sándor Ferencet a nagyköveti posztra. Nem kétséges, hogy a szokatlanul udvariatlan várakoztatásnak politikai okai vannak – ezzel az Ukrajna iránt gesztusokat tevő államfő kifejezésre juttatta, hogy a rokonszenve nem tényleges, mindössze a miniszterelnök által álságosan megkonstruált rossz zsaru–jó zsaru játékban alakítja a rá osztott szerepet. Bár Novák meglátogatta Zelenszkijt Kijevben, hogy így ellenpontozza Orbán putyinista politikáját meg azt a tényt, hogy a magyar kormányfő az egyetlen európai vezető, aki a háború kitörése óta nem találkozott az ukrán elnökkel, az azonban fel sem merült, hogy Zelenszkijt a protokollnak megfelelően viszontlátogatásra hívja Budapestre – pedig az valóban figyelemre méltó gesztus lett volna, már ha Novák Katalinnak meg lenne engedve Orbán Viktorétól független álláspont az orosz–ukrán konfliktus ügyében. Azt a tényt, hogy a köztársasági elnök asszony nem autonóm közjogi szerv, hanem a miniszterelnök szerepjáték-karaktere, Sándor Ferenc előszobáztatása minden korábbinál pontosabban mutatta meg.

Érthető a Fidesz politikai és kommunikációs garnitúrájának a zavarodott bosszúsága, hiszen Sándor Ferenc a Kárpátaljai Sárkányok nevű, magyar származású önkéntesekből álló harcoló alakulat egyik katonája, és így a puszta létével hívja ki a magyarországi kormánypropagandának azt az állítását, hogy az ukrán állam kegyetlenül üldözi a kárpátaljai magyarságot. Íme: egy magát etnikailag magyarnak valló ukrán állampolgár más kárpátaljai magyarokkal közös alakulatban, önként védelmezi Ukrajnát az orosz agresszió ellen. Ha pedig ez nem lenne elég, Sándor Ferenc olyan konfrontatív nyilatkozatokkal borzolja a nemzeti radikális magyar elit kedélyét, mint az alábbi sorok. „Látjuk, hogy a gátlástalan politikusok mindent megtesznek azért, hogy a magyarok és az ukránok egymás ellen forduljanak. Mesterségesen botrányokat szítanak, konfliktusokat gerjesztenek.”

Ezek fényében nem meglepő, hogy Orbán Zelenszkij provokációjaként éli meg Sándor jelölését a magyarországi nagykövetség élére. Ha a miniszterelnök tényleg annyira elkötelezett volna a trianoni országhatárokon átívelő nemzeti közösség eszménye iránt, ahogy előadja azt, akkor legalábbis értékelné, hogy egy szomszédos ország az egyik magyar származású állampolgárát küldi Budapestre nagykövetnek – hasonló gesztust 1920 óta egyetlen szomszédos ország kormánya sem tett.

Ha Orbán Viktor ki bírna bontakozni az FSZB titkos dokumentumaival megpecsételt putyini elkötelezettségéből, Sándor Ferenc kijevi delegálásában akár meg is láthatná a magyar–ukrán kapcsolatok normalizálásának a lehetőségét – nincs azonban szándék, ami ennél távolabb állna tőle, úgyhogy Sándor öt hónapos várakoztatása után a nersevik kemény mag dühkitörései övezik a lövészárok-filozófus érkezését, mintha az ezeréves magyar állam fejének kötelező lett volna kineveznie olyasvalakit, akinek a személye ennyire mélyen sérti az anyaországi magyarok kurucos önérzetét.

Az Országgyűlés Gyopáros Alpár nevű kormánypárti képviselője az Orbán-rendszer nevében előadott trollkodással demonstrálta a közösségi médiában, hogy nem bírja elolvasni a nagykövet nevét, mert nem ismeri a cirill betűket. Amikor aztán az egyik kommentelő lefordította neki Fedir Sándorra, a képviselő úr kinyilvánította, hogy „ezek szerint nem magyar az ember”. Gyopáros Alpárnak nyilván egyetlen barátja sincs, különben valamelyik bizonyára jelezte volna neki, hogy pont nem neki kéne valakinek a nevébe nyilvánosan belekötnie.

Felhívom Gyopáros figyelmét arra, hogy pusztító alpáriság ukránnak bélyegeznie egy Sándor vezetéknevű kárpátaljai magyart azért, mert ukrán állampolgárként a nevét hivatalosan cirill betűkkel írja le, és mert az anyakönyvi kivonatában a Ferenc ukrán alakja szerepel. Gyopáros Alpárnak ezzel a húzásával sikerült arra a morális színvonalra leküzdenie magát, ahol a kettős állampolgárság ellen egykor huszonhárommillió román munkavállalóval riogató MSZP-s elit állt – ezt a jelek szerint kisvártatva maga is felfogta, ugyanis szabadságharcoshoz méltatlan sunyisággal törölte azt a bejegyzést, ami a határon túli magyar Sándor Ferenc nemzettestből való kirekesztését tartalmazta. Figyelemre méltó mindenesetre, hogy mennyit ér a lépten-nyomon dagályosan demonstrált nemzeti összetartozás, amint a pillanatnyi hatalmi érdek azzal ellentétes magatartást diktál: egy határon túli magyar olyan akadálytalanul hull ki a nemzetből, mintha a magyarság nem is jelentene többet, mint Orbán Viktor szolgálatát.

Emlékeztetem Gyopáros nertársat arra a 2006-os esetre, amikor diplomáciai feszültségig élesedő konfliktus kerekedett egy Malina Hedvig nevű felvidéki magyar bántalmazásából, akit Nyitrán két szlovák szélsőjobboldali fiatal azért vert meg, mert magyar nyelvű telefonbeszélgetést folytatott. Jelzem, hogy Malina Hedvig személyi igazolványában Hedviga Malinova szerepel, szlovák állampolgárként ugyanis ez a hivatalos neve. Gyopáros Alpár szerint ő sem magyar? A szlovák nacionalisták egy harmadik szlovákot bántalmaztak? Érdemes elképzelni azt a nagyon életszerűtlen helyzetet, amikor Bukarest Tőkés Lászlót jelöli Románia magyarországi nagykövetének. Hogy reagálna a jobboldali sajtó, ha egy ellenzéki politikusnak volna pofája kijelenteni, hogy Tőkés nem magyar? Bayer Zsolt szerint mennyire mélyen kellene beleásni az orgoványi erdő talajába egy ilyen köpedék hazaárulót?

A kettős állampolgárság bevezetése óta Ukrajnában több mint ötvenezer magyar állampolgárságot osztottak ki, ezek jelentős részét visszaélésszerűen. Korrupt közigazgatási csatornákon könnyen jutottak állampolgársághoz és így Európai Uniós útlevélhez a környező országok magyarul nem beszélő, magyar felmenőkkel nem rendelkező lakosai. Ennek nyomán a magyar hatóság az állampolgársági igénylések elbírálásának a rendjét megszigorította, és visszavont 557 útlevelet, ezek közül 360-at ukrán állampolgároktól. A többi környező országban is történtek tehát visszaélések, a visszavont állampolgárságok aránya alapján azonban úgy tűnik, hogy három csalással megszerzett állampolgárság közül kettő ukránokhoz került. Csak hogy Gyopáros Alpár is megértse: ezek olyan ukránok, akik nemcsak cirill betűkkel írják le a nevüket, hanem a vezetéknevük is ukrán, és egyáltalán nem beszélnek magyarul. Ráadásul minden jel szerint a több mint ötvenezer Ukrajnában kiosztott magyar állampolgárság közül az eddig visszavont 360 csak a jéghegy csúcsát képezi – szinte biztos, hogy sokkal több olyan ukrán szerzett magyar útlevelet, akinek semmi köze nincs a magyarsághoz. És még ehhez tevődnek hozzá a Rogán Antal letelepedési kötvényeivel állampolgárságot szerzett ukránok és egyéb nemzetiségűek, akik etnikailag mégoly sokfélék, csak épp nem magyarok.

Az Orbán-rendszer csahos kutyájának szemében a magát magyarnak valló kárpátaljai Sándor Ferenc nem magyar, csak mert Moszkvával szemben Kijevet védelmezi, ukrán bűnözők ezrei viszont eléggé magyarok, úgyhogy ha kellő pénzük van kötvényt vásárolni, még csalniuk vagy vesztegetniük sem kell ahhoz, hogy magyar útlevelet szerezzenek. A budapesti ukrán nagykövettel szemben tanúsított szégyenteljes bánásmód a Napnál világosabban mutatja meg, hogy Orbán Viktor szemében a polgári Magyarországhoz hasonlóan a határokon átívelő nemzeti közösség sem több, mint politikai termék, amit semmivel nem tart többre annak marketingértékénél.

Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/33. számában jelent meg augusztus 18-án.