Fotó: Ábrahám Róbert Facebook-oldala
Ábrahám Róbertnek az illiberális kurzus nyomorult vergődését látva megesett a szíve Rogán Antalon: az Orbán-rendszerből néhány hete kivonult propagandista úgy döntött, hogy a maga kezébe veszi a narratívaalkotás nagy nemzeti feladatát, és el kell ismerni, hogy a hivatalosan legyártott péniszfogdosási ügy viszonylatában egészen ütőképes botrányt kavart. Ábrahám Róbert a posztmodern politikai színtér önjelölt házmesterének szerepében veszi fel a harcot a „liberális szörnyek” ellen, akik unalmas óráikban nemzettudatot oszlatnak, szenteltvízbe gennyet csepegtetnek, és démonidéző szeánszaikon csecsemőket vacsoráznak. Aki azt feltételezi, hogy egy ennyire céltudatos hazafi a bizonyítási eljárás lefolytatását az igazságszolgáltatás intézményeire bízza, nem is tévedhetne nagyobbat: Ábrahám rögtönítélő bírósága azonnali eljárásban ítélkezik, mert célja nem jogi és nem erkölcsi, hanem politikai természetű.
Lakatos Márkot, akit Ábrahám Róbert egy infernális bűncselekmény elkövetésével vádol, még semmilyen bíróság nem ítélte el – Ábrahám Róbert azonban nem áll meg Lakatosnál, hanem céltáblákat helyez el a rendszerkritikus térben, és belevág egy „all-in” kampányba, amely szerint már azok is gyanúsak, akik az ő vádaskodására válaszul nem hirdetik automatikusan bűnösnek Lakatos Márkot, hanem megvárják ezzel a bíróság ítéletét. Ábrahám sorban veti a förtelmes vád árnyékát az Orbán-rendszerrel szemben álló influenszerekre, mint egy Agatha Christie-krimi szereplőire, akiknek a tényleges bűne az, hogy február 16-án elragadták a politikai kezdeményezést Rogán Antaltól, átvették a pesti utca feletti dominanciát a Fidesztől, amellyel Magyar Péter azóta hatékonyan hajtotta meg a maga politikai erőműveit.
A verés ideológiája – válasz Bayer Zsoltnak
Nos, Bayer Zsoltnak hozzá kell szoknia, hogy engem nem félemlít meg. Az ajánlása ellenére nem kussolok el.
Már több közvélemény-kutató is azt mérte, hogy a Tisza Párt megelőzte a Fideszt, ennek fényében pedig különös jelentőséget nyert az a tény, hogy Rogán Antal és társai a kegyelmi ügy kirobbanása óta képtelenek a pillanat uralására. Ábrahám Róbert ajánlata: ha már szétégett a hitelesség, de pénz és platform még maradt, a fröcsögő pletyka által gyakorolt ellenpedofília-kampány az egyetlen fennmaradó eszköz, amellyel megfékezhetők azok, akik Orbán Viktor uralmát februárban kihívni merészelték. Az ártatlanság vélelme Ábrahám Róbert szemében nem több mint egy libsi trükk, amellyel a bűnsegédek a ragadozót védelmezik. Ábrahám Róbertnek nem a bűnösök leleplezése a fontos, hanem a rendszerrel szembeszálló influenszerek erkölcsi felhatalmazásának megingatása, hogy a Kaleta Gáborok, a Vásárhelyi Jánosok és a K. Endrék rendszer által eltussolni próbált bűnei Lakatos Márk cselekményeinek viszonylatában végre relativizálódjanak. Ábrahám Róbert a kinyomott fogkrémet akarja visszatuszkolni a tubusba: mágikus műveletének célja, hogy az influenszertüntetés szervezői a liberálisok közegében veszítsék el a személyüket övező tiszteletet, fessen úgy a kép, mintha méltatlanok lettek volna arra, hogy az utcára vigyenek százötvenezer embert, és akkor mindaz a történet, amely azóta íródott, majd elérvénytelenül. Csakhogy nem fog. Akkor sem, ha Lakatos Márkról bebizonyosodik, hogy tényleg szexuális bűnöző, mert Lakatos Márk személye nem oszt és nem szoroz. Aki utcára vonul az Orbán-rendszer ellen, az nem lesz elégedett az illiberális Magyarország állapotával akkor sem, ha Lakatos Márk gyermekeket rontott meg. A fogkrémnek nincs visszaútja a tubusba: a pillanat elmúlt, a történet elhaladt, és nincs az az Ábrahám Róbert, aki a voodoo-mágiájával visszaforgathatja.
Különös, hogy ennyire ki akarja segíteni diktálásra szánt narratívával Ábrahám Róbert azt a Fideszt, amely hatalmi mechanizmusai „farkasok helyett kutyákat nevelnek ki”, és amely döntéshozói „rég telibe szarják az összes erkölcsi alapot, amelyből az egyén jobboldalisága fakad: a hűséget, a szavahihetőséget, hogy nem teszünk homlokegyenest mást, mint amit mondunk” – az idézetek Ábrahám Róbert Mediaworkshöz intézett szakítóleveléből származnak. Ábrahám Róbertnek jól láthatóan elege lett az alkalmazotti létből, nem kutya ő, hogy az állampárt védelmében csaholjon. Új pozíciót szemelt ki magának: Rogán Antalét. Most már ideje, hogy Orbán Viktor is felismerje: Rogán képtelen visszavenni a kommunikációs kezdeményezést – majd Ábrahám Róbert átveszi a narratívadiktálást, és visszarugdossa a történelmet az elátkozott február 16. előttre, amikor még minden rendben volt Magyarországon, mert Orbán népe vezérének ölében szunnyadt, és olyan finom krumplilevesről álmodott, hogy a nyála is kicsordult. Ábrahám Róbert szakítási drámát rendez a pártállammal: először kinyilvánítja, hogy csalódott benne, ezért távozik, majd kifejezésre juttatja, hogy szívesen marad, de nem az eddigi pozíciójában, és hogy az ajánlata mellé termékmintával szolgáljon, a fiatal lelkeket Orbán Viktortól elcsábító influenszerek morális integritásának aláásásával teszi hasznossá magát.
A vég kezdete
Egy karakter szétesésének körvonalai rajzolódnak ki: muszáj kitartania egy tévedés mellett, ez pedig árnyékot vet a legendás szuverenitására, csakhogy nincs mit tennie, hiszen egy tekintélyuralom feje nem hibázhat.
Nehéz elképzelni, hogy egy kutyát, aki megelégeli a szolgalétet, és egyik napról a másikra farkassá minősíti át magát, a gazda csak úgy a falka vezérévé tegyen. A Fideszben szigorú hierarchia uralkodik: a narratíva megalkotásáért Habony Árpád, a kommunikációs teendők operatív menedzsmentjéért Rogán Antal, a kész narratíva világgá kiáltásáért és ezzel a támadás vezetéséért Bayer Zsolt felel. Mit üzenne a hatalmi piramisban állóknak, ha egy kutya, aki tegnap kiugatott a kórusból, holnapra domináns hímként diktálna ugatási ütemet a jól nevelt harci ebeknek? A nemzeti radikális kurzust a lojalitás szervezi meg, Ábrahám Róbert pedig finoman szólva nem járt elöl jó példával az alattvalói hűség terén. Ábrahám Róbert kiszámíthatatlan és nehezen irányítható, aki talán tényleg keresztény fundamentalista, talán csak megjátssza a vallási fanatikust, de egy hatalmi struktúrában ezek egyike sem jó ajánlólevél. Ábrahám Róbert jól látja, hogy a pártállami kommunikációs gépezet recseg-ropog a Tisza fölötte tornyosuló víztömege alatt, a kihívója ugyanis többé se nem törpe, se nem feltöredezett, hanem annyira nagy és egységes, hogy az Orbán Viktor rémálmaiba illik – csakhogy legalább százötven alternatív kommunikációs stratégia előzi meg a sorban Ábrahám Róbertnek a Miniszterelnöki Kabinetiroda élére való kinevezését. Ábrahám Róbert talán kinőtte a propagandistaságot, de a képességei a propagandafőnökséghez biztos, hogy elégtelenek. Talán érdemes volna középutat találnia az utcasarkon verekedő bűnöző meg az országos kommunikációt diktáló miniszter szerepei közt, mert természetesen fontosak az ambíciók, de a realitás ismerete és az ahhoz való igazodás nem csak állami pozícióban nélkülözhetetlen.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/44. számában jelent meg október 31-én.
