Az ötös számú Fidesz-tagkönyvet birtokló komisszár nertárs, Bayer Zsolt ismét kitüntetett azzal, hogy a töltőtolla hegyére tűzött, és keresetlen jelzőkkel demonstrálta megvetését. A szerző a verés ideológusaként a pofán verésem kiérdemeltsége mellett foglalt állást a Magyar Nemzet hasábjain, és alkalmazta személyemre vonatkozóan a „főállású pszichopata”, a „gazember”, a „fehérjehalmaz”, a „drogos, kültelki retek”, a „véglény” valamint a „retkes lumpenproli” megnevezést. Miután minden mocsoknak elhordott, utóiratában az alábbi szavakkal figyelmeztetett, hogy ne merészeljek válaszolni neki. „Félre ne érts, semmilyen választ, reakciót nem várok. Sokkal jobban teszed, ha kussolsz, világos?” Nos, hogy Bayer Zsoltnak a védnöksége alá vont Ábrahám Róbert italkimérések tízezreiben népszerű frázisával kérdezzek vissza: „mert mi lesz, mert mi lesz, mert mi lesz”, hogyha válaszolok? Bayer Zsolt a jelek szerint nem is Magyarországon, hanem máris Oroszországban érzi magát, ahol az uralkodó pártelit tagjainak nem okos húzás csak úgy visszapofázni, mert aki konfliktusba kerül velük, az azt is könnyen megbánhatja, hogy megszületett. Nos, Bayer Zsoltnak hozzá kell szoknia, hogy engem nem félemlít meg. Az ajánlása ellenére nem kussolok el, mert a biodiverzitás azt diktálja, hogy ilyet is kitermeljen egy populáció, nemcsak alattvalókat. Ha Bayer Zsolt ütni akar, kezdheti rajtam. Sokszor vertek már véresre a nagy pofám miatt – amikor a magyarországi önkényuralom szintet lép, az én arcom épp alkalmas arra, hogy ezt jelezze. Csakhogy azt figyeltem meg, hogy Bayer Zsolt nem a fizikai erőszak gyakorlásában, hanem az azzal való fenyegetésben meg az arra való felbujtásban jeleskedik, mint lovagkeresztes gyűlöletkarmester, aki semmi pénzért nem vérezné össze a kezét – ezt inkább kiszervezi a kurzusa által felhergelt söpredéknek. Nem alattomos gyávaság ez vajon a szóban és írásban nagyon férfiasnak mutatkozó Bayer Zsolt megítélése szerint? Szabadjon annyi igazságért folyamodnom a magasságos párttagkönyvhöz, hogy ha az én pofám vérezzen, akkor legyen már Bayer Zsoltnak a keze is véres. Ennyi jár.
Emlékeztetem Bayer Zsoltot, hogy én is írtam a Magyar Nemzetbe – nem kevesebb mint három éven át. Miután az orbáni médiaelit visszatért, annak nagyurai nem pusztán kirúgtak onnan, de kitörölték az archívumból valamennyi írásomat – javaslom Bayer Zsoltnak, hogy emlékeztesse magát erre, amikor az eltörléskultúra barbársága felett forgatja a szemét. Bizony, mint Orwell 1984 című regényében: a régi múltban még szerepeltem – az új múltból már kitöröltek. Soha nem írtam a Magyar Nemzetbe, mindig is Bayer Zsolt írt a Magyar Nemzetbe. És nemcsak engem bocsátottak el: kollégáimmal a kirúgatásunk óta gyártjuk a Magyar Hang című hetilapot, amelyet Bayer Zsolt találékony képzettársítással és a védjegyét képező parádés gátlástalansággal liberálnáci Völkischer Beobachternek nevezett. Nos, a Völkischer Beobachter köztudottan a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, Adolf Hitler pártjának volt a központi lapja – az, ami az MSZMP-nek volt a Népszabadság, az, ami a Fidesznek ma a Magyar Nemzet. A Magyar Hang a fenti kiadványokkal ellentétben annyira nem szolgál semmiféle hatalmat, hogy Magyarországon egyetlen nyomda nincs, amelyik ki merné nyomtatni. A méltóságos gyűlöletkarmester úr ezúttal odáig merészkedett, hogy a totális számkivetettséget a totális hatalom bélyegével illette. Hogy vethette el ilyen messzire a sulykot? Ennyire azért nincs veszélyben a zsákmány.
További bökkenő, hogy miközben Ábrahám Róbert azzal karaktergyilkol, hogy egy roncs vagyok, aki antidepresszánsokat szed a szorongására, Bayer a pszichopátia diagnózisával illet. Az a rossz hírem van, hogy Bayer Zsoltnak meg a vezényletét követő pribékeknek választaniuk kell e közül a két lejáratási narratíva közül. Persze, ha Bayer nem lenne teljesen fogalmatlan az ideggyógyászathoz, akkor tudná, hogy a pszichopata egyik legfőbb ismérve az, hogy nem szorong. Nos, én annyira szorongok, hogy orvosi papírom van arról, hogy nem vagyok pszichopata. Kéretik a méltóságos úrnak diagnózis felállítása előtt legalább műkedvelő módjára érdeklődni az óbégatásának tárgya iránt, így a gyűlöletkeltő mocskolása helytálló tartalommal volna megtölthető. Legyen szíves Ábrahám Róbert és Bayer Zsolt döntést hozni annak megítélésében, hogy gyógykezelésre vagy verésre szorulok-e. Vagy a kezelés maga a verés?
„Immáron a rendőrség is ejtette a súlyos testi sértés vádját Ábrahám Róbert ellen, aki nem ököllel vágta pofán ezt a szemét embert, hanem csak felpofozta” – jelentette ki tényként Bayer Zsolt, akiről eddig nem tudtam, hogy szemtanúja volt az esetnek. Jelzem, hogy ha így van, akkor a Magyar Nemzet mellett a rendőrkapitányságon is tanúvallomást kellene tennie. Eddig úgy tudtam, sem kamerafelvétel, sem személy nem tudja igazolni, hogy Ábrahám Róbert tenyérrel vagy ököllel ütött-e meg – ez ügyben az ő szava áll az enyémmel szemben. Ugyan ki csodálkozik azon, hogy amikor a társadalom és a horda törvénye ellentmondásba kerül, Bayer Zsolt természetszerűen áll a csőcselék pártjára, és szinte látja is Ábrahám Róbert tenyerét, amint az arcomon csattan? Mi más lett volna, mint pofon? Hiszen itt és most ez az országot leigázó koleszszoba érdeke. Igenis pofon volt – ez olyasmi, amit szavahihető ember akár ki is jelenthet. Csak azt nem értem, hogy ha Bayer Zsolt meg a teljhatalmú kurzusa szerint a pofozkodás a konfliktusok rendezésének legitim módja, akkor miért bünteti a Btk.? A pártállamnak tizennégy év alatt nem volt alkalma kétharmados felhatalmazással átírni a fizikai erőszakot szankcionáló törvényt a magasságos elit meg az alávaló csőcselék hatalmi és kulturális igényei szerint? Miféle uralom ez, amelyik büszkén pártolja az ököljogot, de csak újságcikket mer írni erről, törvényt már nem? Ennyire mégsem gondolja komolyan Bayer Zsolt, amit előad?
A fő kérdés pedig: ha egy pofon lehet kiérdemelt, tehát helyes, akkor netán van olyan élethelyzet, sérelmi állapot és érzelmi nyomás, amely körülményei közt akár az uszítási nagymester úr méltóságos orcája is jogosan betörhet? Mondjuk, egy Juhász Péternek, egy Vona Gábornak, egy Márki-Zay Péternek, egy Magyar Péternek vagy egy Alexander Sorosnak éppen eléggé személyes és éppen eléggé megalapozott oka volna arra, hogy fizikai erővel vegyen elégtételt a sérelmeiért. Tényleg helyes volna, ha megtennék? Ennek a lehetőségére nem gondol Bayer Zsolt, amikor világgá kiáltja a neandervölgyi ember fizikai erejének felsőbbrendűségét a Homo sapiens nyelvi-fogalmi eszközeivel és kulturális normáival szemben? Ekkora biztonságban érzi magát, amikor az ezeréves magyar állam védősáncai mögül a gyűlöletkeltő szólamait harsogja? Azt javaslom Bayer Zsoltnak, hogy addig hagyjon fel a verés ideologizálásával, amíg a szavak beszélnek, és nem az ütlegek. Jól teszi, ha megbecsüli azt a közrendet, ami neki meg a bűntársainak kétharmados uralom képében kamatozik.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/33. számában jelent meg augusztus 16-án.
