Bosszantóan egyszerű. És megalázóan átlátszó. De tökéletesen működik – ez a legidegesítőbb jellemzője.
Emlékszünk még a kezdetekre? Orbán Viktor közismerten tévedhetetlen politikai éleslátását a világban zajló események ütőerére szegezve megállapította, hogy a koronavírus-járvány csak elvonja a figyelmet az egyetlen, valóban történelmi jelentőségű, úgy a globális, mint hazánk jövőjét meghatározó folyamatról, a bevándorlásról. Doktorminiszterelnökúr szavai rövid ideig kínos csöndben kopogtak ide-oda, még az amúgy olajban úszó gépezetként egységesített keresztény-konzervatív médiatömb sem tudott hirtelenjében ráfordulni a változatlan központi irányvonalra, amikor valami olyasmi történt, ami alig-alig, ha egyáltalán, a propagandáért felelős bréjnsztorming tinktenk ugyanis arról tájékoztatta a kormányfőt, hogy ugyan, mint mindig, most is mindenben igaza van, ám igazságának több hagymaburokként lehántható árnyalata mutatkozik, amelyek Európa szokásos megmentése mellett is kiválóan szolgálhatják a pillanat uralásának művészetét.
S lőn világosság: az arabok (perzsák, de ez ebben a dimenzióban tök mindegy) szinte rögvest behurcolták a világjárványt a lángoktól ölelt kis országba, lásd még kétharmados béke szigete. Mi több, nem csupán, hogy nyakunkra hozták a kórságot, még ki is utasítódtak, mert hiszen ilyen ez az arab (iráni, de ez továbbra is édes mindegy), hálátlan népség, nem bír a migráns vérivel akkor sem, ha amúgy tárt karokkal, szeretve mi magunk invitáltuk ide.
Csakhogy a magyar miniszterelnököt nem lehet holmi Kínából származó, de igazándiból arab (szír…) kórsággal térdre kényszeríteni, egyből átlátott ugyanazon a szitán másként, és bezáratta a külföldi diákok miatt veszélyes gócpontokká válhatott volna felsőoktatási intézményeket, van nekünk elég bajunk így is, az ilyenek fertőzzék a sajátjaikat odahaza.
A koronavírus, amely olyan erősnek hitt nemzeteket fektetett két vállra, mint az olasz, a spanyol vagy az amerikai, minálunk tehát mindjárt a legelején csatát vesztett. Volna. Ha nincs az ellenzék, amely a nem sejtes szerveződésű és csak parazitaként az élőlények sejtjeiben szaporodni képes szubmikroszkopikus biológiai organizmusnak szurkol, már rég túl lennénk az egészen. Jól észlelte tehát Orbán Viktor, hogy ez most az összefogás, a minden magyar felelős minden magyarért, és nem a politikai viták ideje, amit a rafinált politikai csapdába csalt nem kormánypárti parlamenti erőkkel folytatott kőkemény politikai vitával demonstrált ügyesen. És az ellenzék még így is léket ütött a védekezésen, amit azonban a tévesen teljhatalomnak titulált, valójában gyors reagálású intézkedéskönnyítő rendeleti kormányzás keretében sikerült befoltozni.
Láss csodát, szurkolóinak elveszítésével mindjárt ellaposodott a járványgörbe! A kormányfőt azonban nem olyan fából faragták, hogy bármikor is megpihenne. Csakhogy a védekezés sokba kerül. A „sokba kerül”-höz pénz kell. Ne csak a magyar emberek nyögjék a financiális terheket, adjanak a közösbe a pártok is, méghozzá a támogatásuk felét, no és az önkormányzatok se maradjanak ki a jóban, rosszbanból – hát nem erről szól a nemzeti egység? Az óriásplakátokat sem adják ingyen, márpedig a népet minden körülmények között tájékoztatni szükséges, ez is igazolja Orbán Viktor mélyen demokratikus elkötelezettségét.
S ha már így szóba került a miniszterelnök úr: emelje fel a kezét, aki a legvészterhesebb időkben nem a legvészterhesebb időkre készül! Hát nem megnyugtatóbb volt így, harminchatezer üres kórházi ággyal a köztudatunkban várni a pandémiai csúcsra futást?
Aztán pedig, hogy 37 (azaz harminchét) új megbetegedéssel beteljesedett a doktorminiszterlnökúr által kiváló napra pontossággal prognosztizált tetőzés, már csak a fővárosiaknak és a Pest megyében élőknek kellett összeszedniük magukat, és végre tényleg nem csinálni a semmit, hogy aztán a tízmillió váll egy emberként egy irányba együtt mozdulva újraindíthassa a magyar gazdaság vérkeringésének szekerét.
De addig se felejtsük, hogy Budapest rossz, a vidék jó! Budapest fertőz, a vidék ártatlan áldozat. Budapest neveletlen, felelőtlen, viselkedészavaros, a vidék fegyelmezett és türelmes, csak egyetlen pesti se tegye be (ki) a lábát, mert abból baj lesz. Maszkokra, étterem- és kocsmateraszokra fel, strandra csak a bátrabbak, hűs még a kora nyári szellő, amazt váltsa fel a vásárlási láz, a fővárosba pedig vasszigort, ezt követeli most az ország Orbán Viktor doktorminiszterelnökúr kormányfőtől. Még ha igaz demokrataként nehezére esik is.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/19. számában jelent meg május 8-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/19. számban? Itt megnézheti!
