A tarkója felől hasított belé a fejfájás a többórás várakozás után a zsúfolt terem levegőtlenségétől, a zsizsegő alapzajtól és persze az idegességtől az egész eljárás miatt. Szája kiszáradt, szeme káprázott. Az internetes időpontfoglaló már évek óta nem működött, a telefont senki sem vette fel, így más választása nem lévén sok száz emberrel egyetemben nyitásra érkezett, és két óra múlva boldogan huppant bele a megürült, szakadt huzatú, mocskos fotelek egyikébe. Már félig kiolvasta A kecske ünnepét, mire végre a kezében szorongatott, gyűrött cetlin szereplő sorszámot bemondta egy unott és kelletlen hang. Gyorsan felpattant, amitől megszédült, de az egyetlen ügyintéző pultjába kapaszkodva nem vesztette el egyensúlyát.
– Igen?
– Jó napot kívánok, a gépkocsimat szeretném eladni, úgy tudom, az új törvény alapján ide, a Nemzeti Gépjárműértékesítő és Átváltó Központ területi irodájába kell jönnöm…
– Előszerződés, vevő adatai, átvizsgálási illeték?
– Igen, máris adom, itt van az illetékbélyeg is. Mindent összekészítettem, sürgős lenne.
– Mikori a jármű? Mert tudja, hogy 3 évesnél fiatalabbat nem lehet.
– Igen, tudom, 2025-ös.
A pult mögött ülő, zsíros hajú, túlsúlyos, szétcigarettázott hangú, hatvanas, de legalább tízzel többnek látszó nő a papírköteg hosszas ide-oda lapozgatása után diadalittasan kiáltott fel:
– Nem látom a szolgabírói engedélyt!
– Bocsánat, nem értem, az mi? – kérdezte, és ekkor már a halántékánál érezte a lüktetést az elkerülhetetlenül bekövetkezni látszó végzet közeledtével.
– Szolgabírói engedély, nem hallja? – kérdezett vissza a kárörvendők eltéveszthetetlen arroganciájával a nő.
– De hallom, csak nem értem, nem hallottam ilyenről, elnézést, mi az, kérem?
Próbált rátámaszkodni remegő kezére, hátha sikerül megszüntetni.
– Végrehajtási rendelet 25. pont 3. paragrafus 2. bekezdés, miszerint az értékesíteni kívánt, háromévesnél nem fiatalabb gépjárművet az értékesítés előtt 6 hónapig ki kell függeszteni, hogy a törvényben rögzített, elővásárlással rendelkező szervek elővásárlási jogukkal élhessenek. Amennyiben egyetlen szerv, illetve annak dolgozója sem kíván élni a Nemzeti Adóhivatal által megállapított eladási ár legalább 57 százalékának megfelelő összegért, úgy a szolgabíró a törvény által megszabott határidőn belül lepecsételi az előszerződést, ekkor lehet ide visszatérni folytatni az ügyintézést. Aviszonlátásra, 2376-os!
– Elnézést, tehát jól értem, hogy hat hónapon keresztül elvihetik az autómat akár az ár 57 százalékáért?
– Tessék elolvasni a jogszabályt! Nyugati autó?
– Igen, Vokswagen Golf 19-es.
– Akkor még a büntetővámot is be kellene fizetni, 32 százalék.
– Micsoda?! De hát ez egy használt autó, milyen vám?! – csuklott meg a hangja.
– Végrehajtási rendelet 27. pont, a vám utólagos megfizetése alól csak kínai, orosz, belorusz, türkmén és észak-koreai autók mentesülnek.
– Belorusz, türkmén és észak-koreai? De hát olyan autók nincsenek is!
– Még lehetnek, kérem, a kelet virágzik, különben sem az én dolgom, 27. pont. Mások is várnak.
– De hát mikorra lesz ebből szolgabírói engedély?
– A törvény szerint 60 nap az eljárási idő, utána befizeti a vámot, iktatják, ekkor jön majd ide vissza hozzám, lepecsételem, megy az ispánságra állásfoglalás végett, ott szintén 60 nap az ügyintézési idő, utána postázzák a Nemzeti Közlekedési Bizottsághoz, ugye, a postázás is átfutást kíván meg, ott megint van az új törvény értelmében 60 nap, szóval alaphangon 1 év.
– Egy év, hogy a saját autómat eladhassam? Hát most mindjárt megőrülök! – ekkor már halálsápadttá vált, levegőért kapkodott és teljesen kiverte a verejték. – De hát nekem most lenne szükségem a pénzre, a lányomat csak magánkórházban tudom megműttetni, a várólistát nem éli túl! Nem érti?! – nézett könyörgően a maszatos plexi mögött ülőre.
Az ügyintéző látszólag megkönyörült, a szenvtelen hangból kicsit barátságosabb tónusba váltott, ám mindez csak a látszat volt.
– Ha rám hallgat, inkább a Nemzeti Tömegközlekedési Program ajánlatát választja. Kitölti ezt az űrlapot, a NAV által megszabott eladási ár 27 százalékáért Nemzeti Bérletet kap, most, azonnal, azzal akár két évig is ingyen közlekedhet, persze kivéve Budapestet, oda nem terjesztette ki a kormány a programot.
– De ember, hát nem érti, hogy az életmentő műtétre kell a pénz, és nem vonatpótlóval akarok furikázni? – ekkor már egész testében remegett.
– Próbálja meg külföldön, de ez már tényleg nem az én dolgom, ne tartson fel!
– Külföldön?! – üvöltötte lilára vált arccal. – Hát már csak Szerbiába tudnék átgurulni vele, másutt nem fogadják el az útlevelet!
– Talán imádkozzon! Úgy mondják, az segíteni szokott. Következő!
A következő kuncsaft fejcsóválva csapta le a pultra a pecsétekkel teli iratköteget. Felháborodása nem csak annak szólt, hogy további perceket kellett feleslegesen várnia, holott már szólították, de ráadásul még át kellett lépni 2375-ös földön elterülő, élettelen testén is.
