Hetek óta húzódik annak eldöntése, hogy a köztudottan vakcinaellenes Novak Djokovic (Đoković) elindulhat-e az év első Grand Slam-tornáján, az Australian Openen. A teniszbajnokság szervezői ugyanis már hónapokkal ezelőtt bejelentették, hogy csak beoltott játékosok vehetnek részt a versenyen. Djokovic, aki jelenleg a világranglista vezetője, és Nadallal valamint Federerrel holtversenyben 20 Grand Slam-győzelemnél tart (vagyis épp most, Ausztráliában dönthette volna meg az abszolút rekordot), mindeddig nem volt hajlandó nyilvánosan elárulni, hogy be van-e oltva vagy sem. Minthogy azonban megszólalásaiban a vakcinatagadók szokásos állításait ismételgeti, keveseknek lehetett kétsége afelől, hogy nincs beoltva.
Ez most gyakorlatilag bizonyítást is nyert, hiszen az ausztrál hatóságok megtagadták a Melbourne-i repülőtérre érkezett Djokovic számára a belépést, és távozásra szólították fel. Az ügy közvetlen előzménye, hogy egy nappal korábban Djokovic a közösségi médiában nyilvánosságra hozta, hogy kivételeznek vele a szervezők, és „egészségügyi okból” mentességet kap a vakcinakötelezettség alól – tehát mégis elindulhat az ottani versenyen.
Nem egyértelmű, hogy Djokovic pontosan milyen hatóságtól kapott állítólag mentességet. Valószínűleg a szervezők által felkért egészségügyi szakértők adtak olyan szakvéleményt, amely alapján őt kiemelték az egyébként mindenki másra vonatkozó szabályok fölé. Viszont az ügyből olyan mértékű közfelháborodás lett Ausztráliában és az egész világon, hogy az ausztrál politikusok ezek után úgy nyilatkoztak, hogy senki sem állhat a törvények felett, így ha Djokovic a reptéren nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani, hogy valóban megilleti a mentesség, akkor a következő géppel már utazhat is haza. Kérdés, hogy a politikusok mindig is ellenezték-e a világ jelenlegi legjobbnak tartott teniszjátékos beengedését az Australian Openre, vagy csak a felháborodást látva hátráltak ki az incidensből.
A szabályok mindenkire vonatkoznak
Az Australian Open és Djokovic indulásának kontextusa rendkívül összetett Ausztráliában. A verseny az országban megrendezett legjelentősebb évi sportesemény, így a legtöbb ausztrál bizonyos mértékig nemzeti ügynek tekinti. Djokovicnak jelentős a rajongótábora, az Ausztráliában élő szerbek pedig egészen fanatikusan szurkolnak neki mindig. Részben ezzel magyarázzák, hogy Djokovic már kilencszer tudott ott győzni.
Ugyanakkor Ausztráliában a legutóbbi időkig a világ egyik legszigorúbb covidellenes intézkedéscsomagját tartották fenn. A nagyvárosok hónapokig szinte teljes lezárásban éltek, a külső határokat több mint egy évig szinte teljesen lezárva tartották, sokáig még a szövetségi államok közötti belső határokat sem lehetett átlépni. Ennek a hozzáállásnak meg is lettek az eredményei, hiszen népességarányosan Ausztráliában az egyik legalacsonyabb a covidhalálozás az egész világon. Ugyanakkor az emberek nagyon belefáradtak már a bezártságba.
Fotó: Novak Djokovic/Facebook
Az ausztrál felnőttek több mint 90 százaléka be van oltva a koronavírus ellen, és a vakcinaellenesség az országban kifejezetten alacsony támogatottságnak örvend. Az emberek nagy többsége a társadalmi felelősségérzet és a szolidaritás alapvető kötelezettségének tekinti, hogy mindenki oltassa be magát, és ezt joggal várják el az országba látogató külföldiektől is. Emellett Ausztráliában a jogegyenlőség eszméje mindent felülír, ezért amikor kiderült, hogy a verseny szervezői a nyílt pozitív diszkriminációtól sem riadnak vissza, csakhogy Djokovicot megszerezzék a tornára, kitört a botrány. Sok ember számára ez már nem a teniszről szól, hanem arról, hogy ha valaki gazdag és híres, akkor kivonhatja-e magát a mindenki másra vonatkozó szabályok alól, illetve arról, hogy a világjárvány közepette megbocsátható-e egy sztárnak, hogy a közösségre fittyet hányva cselekedjen.
Gyakorlatilag a legfanatikusabb Djokovic-hívek kivételével mindenki felháborodott a döntésen, voltak teniszezők (például Jamie Murray, Andy Murray testvére), akik nyíltan elítélték a lépést. Murray azt írta a Twitteren, hogy ha ő kért volna egészségügyi mentességet, valószínűleg nem kapta volna meg. Djokovicot az ismert teniszezők közül csak Tennys Sandgren védte meg nyilvánosan, aki ugyancsak ellenzi a kötelező vakcinákat, és azt írta a Twitteren, hogy emiatt Ausztrália nem érdemli meg, hogy Grand Slamet rendezhessen. Persze kérdés, hogy Sandgren támogatása segít-e vagy sem, az amerikai ugyanis még hangosabban vakcinaellenes, nemrégiben kizárták egy tornáról, mert megdobott egy bírót a labdával. Sandgren kifejezetten szélsőjobboldali nézeteket vall, Donald Trump hangos támogatója, Serena Williamsre pedig rasszista megjegyzéseket tett.
A végső ítéletet azonban Rafael Nadal mondta ki Djokovicra egy melbourne-i sajtótájékoztatón. A spanyol teniszező „bizonyos értelemben’ sajnálja a szerbet, de azért csak egye meg, amit magának főzött. Nadal pontosan ezt mondta: „Ha [Djokovic] akart volna, minden gond nélkül játszhatott volna itt, Ausztráliában, nem? Maga hozta meg a döntéseit, mindenki szabadon dönt, de akkor ennek vannak következményei, nem? Természetesen nem tetszik nekem se a létrejött szituáció, bizonyos értelemben sajnálom őt. Ugyanakkor viszont más hónapok óta tisztában volt a feltételekkel, és így hozta meg a döntését.”
Amikor Djokovic megérkezett Ausztráliába, az események már kifejezetten tragikomikus fordulatot vettek. A teniszezőt stábja (így edzője, Goran Ivanisevic) beszámolói szerint elkülönítették a slepptől, még a telefonját is elvették tőle, és egyedül „vallatták” tíz órán keresztül (legalábbis Djokovic csapata ezt állította). Azt igyekeztek megtudni tőle, hogy pontosan milyen alapon kér mentességet az oltási kötelezettség alól.
Úgy tűnik, hogy Djokovic nem volt túl meggyőző, mert végül megtagadták tőle a vízumot, és távozásra szólították fel. Djokovic a legutóbbi hírek szerint még nem hagyta el Ausztráliát, egy karanténhotelbe vonult, és fellebbez a döntés ellen. Scott Morrison ausztrál miniszterelnök tette a pontot az ügy végére (már jogi szempontból), amikor a Twitteren ezt írta: „Mr. Djokovic vízumát érvénytelenítettük. A szabályok mindenkire vonatkoznak, főként ha a határainkról van szó. Senki sem állhat a szabályok felett. A határozott határvédelmünk kritikus fontosságú volt abban, hogy Ausztráliában az egyik legalacsonyabb a covidhalálozási arány az egész világon. Továbbra is ébernek kell lennünk”.
Az ügyben még Aleksandar Vucic szerb köztársasági elnök is beszélt Djokoviccsal, és kritizálta Ausztráliát, amiért így bántak az ország megkérdőjelezhetetlenül legsikeresebb és legnépszerűbb sportvilágsztárjával. Persze, Vucic állásfoglalása inkább a hazai Djokovic-hívő választóknak szólt, arra nyilván nem számított, hogy ettől majd meglágyul az ausztrál politikusok szíve.
Szükség van a sztárokra
Nem ez az első incidens, amikor Djokovicról kiderült, hogy hiába tud ügyesen teniszezni, az élet egyéb kérdéseinek tekintetében erős kihívásokkal küzd. Korábban például arról beszélt, hogy az ima megtisztíthatja a szennyezett vizet, amit utána már meg lehet inni. Tavaly, miután kikapott a US Open döntőjében, ellátogatott a boszniai „energiapiramisokhoz", ahol korábban már sokszor járt energiával töltekezni. Ezekről a „piramisokról" azt kell tudni, hogy nem piramisok, hanem természetes képződmények, de egy kamurégész, bizonyos Semir Osmanagic, akinek nincs régészeti végzettsége, azt állítja róla, hogy az egyiptomi piramisoknál is nagyobb és régebbi építmények, és nyilván energiamező veszi körbe őket. A rendes régészek csak nevetnek ezen, de Djokovic elhiszi az egész mesét.
Djokovic szoros kapcsolatot tart fenn egy Chervin Jafarieh nevű „spirituális vezetővel”, akit „egy másik anyától született testvéremnek” hív, és rendszeresen közöl a vele folytatott videohívásokról rögzített felvételeket. Jafarieh korábban ingatlanügynök és bróker volt, most egy táplálékkiegészítőket forgalmazó cége van. A beszélgetésekben megtárgyalják az élet nagy kérdéseit, és mindenről szó van e beszélgetésekben, a világon irányító energiától kezdve a talajban lakó baktériumokig. Kijelentéseiből Djokovic nárcisztikus énje rajzolódik ki (amit igazából sosem rejtegetett a világ elől). Például ezt mondja egy helyen: „Hogyan hat az univerzumra és a bolygóra, illetve az egész emberiségre az, amit én képviselek, én mondok vagy én teszek az életben? (…) Most a tenisz az, ahol fejlődöm és tanulok, és igyekszem tökéletesíteni magam. De tele vagyok elnyomott programokkal és érzelmekkel, amelyek a felszínre bukkannak, és nyilvánvalóan kell dolgoznom, hogy lehetővé váljon a személyes gyarapodásom, hogy meg tudjam osztani eme ötéves korom óta velem lévő szenvedélyt, szeretetet és álmot másokkal is”.
A tenisz irányítói mindeddig tolerálták Djokovic nehezen értelmezhető megnyilvánulásait, mert a játéka élvezetes, hatalmas tehetsége van, és a nem éppen története legfényesebb időszakát élő sportágnak szüksége van a tömegeket bevonzó sztárokra. Főként most, hogy a világ valóban két legnagyobb játékosa, Roger Federer és Rafael Nadal nagyon a visszavonulás felé közelít, utánuk pedig senki nem marad, akik eladhatósága akár csak megközelíthetné a „három nagyét”. Ugyanakkor kérdéses, hogy Djokovic tudománytagadása, ami korábban még csak nevetséges hóbortnak tűnt, a vakcinaellenességgel együtt viszont már közegészségügyi veszélyt jelentő tudatlansággá változott (súlyosbítva azzal, hogy Djokovic szavára tömegek hallgatnak), hogyan érinti hosszú távon a karrierjét. Amikor az egész világon leálltak a sportesemények, Djokovic Adria Kupa néven teniszsorozatot rendezett a balkáni országokban, ahol semmiféle járványügyi szabályt nem tartottak be. Ennek eredményeképpen ő és több más résztvevő is megfertőződött coviddal, így a tornát félbe kellett szakítani.
Úgy tűnik, jelen pillanatban, hogy az Australian Openen nem engedik elindulni, ami korábban elképzelhetetlen forgatókönyvnek tűnt. A másik három Grand Slam torna szervezői még nem jelentették be, hogy előírnak-e vakcinakötelezettséget a játékosoknak. Az Australian Open szervezői szerint a tornára érkezett külföldiek 99 százaléka beoltatta magát, szóval ez nem tekinthető tömeges problémának. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint, függetlenül a járvány alakulásától, az ausztrálokkal vállalt szolidaritásból a többi nagy tornáról is ki kéne zárni a magukat mindenre feljogosítva érző felelőtlen játékosokat, de valószínűleg itt az üzleti szempontok fognak dönteni. Ha a szponzoroknak (például a Djokovic mezén feszítő Lacoste-krokodilnak) kellemetlenné kezdenek válni támogatottjuk nézetei, az változtathatja meg gyökeresen a felállást.
