Érdekes kérdés, hogy Máté Péter mit keres a fejemben, dallamtapadásilag, ahhoz képest, hogy negyven éve nem hallgattam őt egyáltalán.
Gazda Albert
A kárpátaljai magyarok mint annyira amennyire köztudomású, kevesen vannak, és évről évre kevesebben lesznek. Épp erre megy ki a játék. Útjában vannak a kis nyüzügék a nemzetállamnak.
Vajon mennyire és miként változtathatja meg a nyelvet is a járvány, amely ugye mennyi mindent megváltoztat?
A területszerző – vagy visszaszerző, hiszen az olvasatok különböznek – hadjárat sikerrel járt. Susának egy ideig megközelítőleg 0 civil lakosa lesz. A XX. század állítólag soha nem ér véget.
A társadalomnál kegyetlenebb, kíméletlenebb, kéjelgőbb, álságosabb, álszentebb mestere nincs a bullyingnak napjainkban.
Amikor én még amolyan kis-közepes gyermek voltam, és az apukám véletlenül korán jött haza a munkából, akkor általában uzsonnáztunk egyet jóízűen együtt.
Elképzeltem egy füstöltpisztráng-salátát. Ezúttal semmiképpen sem majonézesen, habár annak is van helye a nap alatt máskor.
Ahonnan elindultunk, ismét ott vagyunk. Két pólus, lehet, hogy egyformák is méret szerint most. Mint régen. Hogy a frontemberek is ugyanazok, az bónusz, és épp az teszi olyan otthonossá az egészet.
Ha minden martalékává válik valaminek, akkor mi mást tehetnék: iszom sört. Van egy egyre népszerűbb szekszárdi főzde.
„...nagyképűség azt gondolni, hogy minden rajtunk múlik, ugyan, rajtunk annyi múlik, hogy feltesszük-e a maszkot, van belőle elegendő, nem úgy, mint tavasszal, ezer éve, nekem is van egy csomó...”
Mindenkit arra sarkallnék, hogy ha már macska nem lehet, legalább legyen kevésbé idegesítő. Nem hiszem, hogy ez bárkinek is akkora nagy nehézségeket okozhatna.
Milyen jó is lenne hinni abban, hogy tényleg van másik Magyarország. Hogy ami az SZFE környékén történik, valami újnak és szépnek az előszele.